A verseny érdekessége, hogy nem valami nagy értékű tárgyi jutalomért, esetleg pénzjutalomért folyt. Az első helyezett nem mást kapott, mint hogy az ő gondolatai szólaltak meg az ünnepi istentiszteleten. Ünnepi beszédként így Adorján László (11.d) gondolatai hangzottak el. Dicséretet érdemelt még Czók Dávid (12.e), Kovács Edit (12.e), Harnócz Péter (11.b), Mándy András (11.c) és Végh Eszter (11.c).

A pályamunkák igazán jól sikerültek, így mindannyiunk épülésére néhány gondolatot csokorba szedve közreadunk belőlük. Igazán tanulságos, hogyan látják tizenévesek a reformáció fontosságát, egyházunk jelenét és jövőjét. Gondolataikat tekinthetjük vigasztalásnak, örömmel és reménykedve adhatunk hálát Istennek: vannak fiatalok, akik így gondolkodnak (és vannak tanárok és szülők, akik ilyen szellemiségben nevelnek gyermekeket).

„Az egyház újra evangéliumi tartalommal telt meg; az állami hatalomtól függetlenül elszántan cselekedett, s páratlanul erős mégis rugalmas egyházszervező erővel vetette bele magát a problémák megoldásába. ... A reformáció résztvevői hitték, hogy a Mindenható Isten ítélete feltétlen, egyben végtelen jóságú és bölcs akarat. S bár eredendően bűnös voltunkért kárhozatot érdemelnénk, az élet célja mégis Isten dicsőségének szolgálata, és ebben a küzdelemben az egyén a maga választott voltának különleges bizonyítékát látja."

„A reformáció öröksége az is, hogy a zsoltáréneklésnek éppúgy Urunk dicsőségét kell hirdetnie, mint a hálaadó, megvigasztaló imádságnak. A reformáció az igét helyezte középpontba és ennek érdekében tiszta templomképet alkotott."

„Napjaink rohanó világában, amikor szinte egymásra sincs időnk - hát még mennyei Atyánkra! -, újra előkerül a változtatás igénye, az ecclesia semper reformanda (az egyház mindig megújítandó) szellemében. És az egyház belső életének erősítése gyógyíthatja a világ bajait."

„A hit és gyakorlata mindennapi életünk velejárója - elég, ha egész egyszerűen csak eszünkbe jut egy keresztelő, esküvő, temetés. Ezek még akkor is maradandó élménnyé lesznek, ha vallási oldalukat nem nagyon vesszük észre. A jövő keresztyéneinek nagy feladata lesz, hogy ne váljanak a szép, áldott alkalmak üres, formális külsőségekké."

„Gondoljunk bele: hány és hány ember teszi tönkre életét karrierépítés közben, mint egy bábeli munkás, vagy éppen ellenkezőleg: mennyien tengődnek tehetetlenül a világban s válnak nyomorúságos helyzetüknél fogva reményvesztetté, bűnözőkké! E két véglet között pedig egyre kisebb a család szerepe, az egyiknek ideje, a másiknak ereje nincs a gyermekvállaláshoz. Súlyos társadalmi problémákról van szó, melyek orvoslása a keresztyénség, ezen belül a református egyház feladata is. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy az embernek természeténél fogva szüksége van belső lelki gondozásra, ápolásra is."

„Felelősséggel jár a jövő nemzedékének útnak indítása. Az egyház jelentősége tehát világi szempontból az, hogy összegyűjti a kallódó lelkeket és krisztusi célt ad nekik. Vannak, akik azt mondják: a 21. században már szégyenteljes, lenézett dolog az Istenbe vetett hit. Ilyenkor merül fel bennem a kérdés: kinek akarunk viselkedésünkkel, cselekedeteinkkel megfelelni? Mások szerint nem kifizetődő dolog hinni, mert nem jó befektetés. Erre mondhatjuk: a hithű református nem Mammont, a pénz megszemélyesített alakját, hanem Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát imádja. Nem vár semmiféle jutalmat, főleg nem emberektől, hiszen tudja: „minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá". Ezek a lelki ajándékok: szeretet, megbecsülés, béketűrés, jóakarat. És minden ajándék közül a legnagyobb: az üdvösség. Kell ennél több?"

„Tudjuk, hogy a valóság-showk, reklámok, videó-klipek és sorozatok világában élünk, de rosszul esik, ha csak ezekkel a dolgokkal azonosítanak bennünket, fiatalokat. A harmadik évezredből még alig láttunk valamit, de mi is érezzük, hogy iszonyatos rohanásban, egyre gyorsuló tempóban fut az emberiség egy vágyott jövőbe, egy kiszámíthatatlan úton, és hogy ennek egyenes következménye lehet, hogy az ifjúság elveszíti minden korábbi rendhez való kötődését, értékrendjét. MI, református fiatalok is ennek a veszélynek vagyunk kitéve, erre figyelmeztetnek bennünket az értünk aggódók. Értjük és érezzük mindezt, de ismerve és kihasználva lehetőségeinket, szeretnénk másképp, más értékrend szerint élni és példát mutatni. Ezt megvalósítani viszont csak keresztyén hitünk tudatos vállalásával lehet. Ehhez a vállaláshoz tartozik, hogy református középiskolában tanulunk, és hogy mindennapjainkban Istenhez méltóan igyekszünk élni."

„Ne felejtsük, hogy kezdetben sem volt könnyű keresztyénnek lenni, s a reformáció után sem. Emlékezzünk azokra, akiket nemhogy kigúnyoltak, de megkínoztak, megöltek hitük miatt, mint a gályarabokat. (...) Gondoljunk erre, és képzeljük el: ha még manapság is kerülhetünk nehéz helyzetbe, milyen lehetett elődeinknek? Ráadásul egy olyan korban, melynek rendszere mindent megpróbált, hogy az egyházat tönkretegye, tagjait, híveit ateizmusra késztesse vagy kényszerítse, ezáltal az emberek egyetlen reménységét, az Istenbe és a jövőbe vetett hitet elvegye."

„Bibliánk... szemléletes példákon, példázatokon át példát mutat az élet előttünk álló kérdéseire és annak megoldásaira. A Szentírás ugyanis olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek ma, 2005-ben is izgatják, érintik, érdeklik az embereket."

„Ma keresztyén fiatalnak lenni annyit tesz, mint magasság és mélység közt a mindent elborító hullámokban is az Úrba vetni bizodalmunkat. Csak így maradhat fenn az egyház. (...) Az embertelenség nő. (...) Ma Krisztust követni annyit tesz, mint embernek lenni az embertelenségben, báránynak lenni a farkasok között."