Ha a teával nem mindegy hogy bánunk, a borral sem. Külön szakma, hogy mikor kell azt lefejteni. Nem túl későn, de nem túl korán. De sok elrontott bor van, mert nem ért hozzá a gazda.

Nem beszélek mellé. Zofóniás korának problémáinál járok. Amikor a nép olyanná lett, mint a seprűn tönkrement bor. Túl soká maradtak gondolataikkal magukra és megcsontosodtak gondolkozásukban. Jólétükben megfeledkeztek Istenről és egyszerűen leírták, mint aki nem oszt-nem szoroz, ezért nem is kell vele számolni, mert ugyan nem árt, de nem is használ. Nekik hirdet ítéletet a próféta: Isten felkutatja őket - ezért mutatják Zofóniást a középkori ábrázolások lámpással - és megmutatja nekik hatalmát.

2005. november 20-án az abaújszántói templom találkozóhellyé vált. Erdélyből látogattak meg bennünket a sülelmedi gyülekezet tagjai 36-an. Nálunk aludtak, megismerték a környék nevezetességeit. A találkozásnak, mint mindennek van története. Azzal a református világtalálkozóval kezdődik a történet, melynek keretében mi voltunk Nagyváradon egy busszal. A nap eseményeit végigéltük, aztán Hadadon - és mivel sokan voltunk - a környékbeli településeken szálltunk meg. A mi ifjaink ott maradtak egy hétig. Amikor hazahoztuk őket, néhányan velünk jöttek és ők maradtak nálunk. Azóta az elvetett mag kikelt, s a kapcsolat egyik eseménye volt a mostani találkozó Abaújszántón. „Rügyet fakaszt az ág" - énekeltük a templomban és közben arra az Úrra gondoltam, aki rejtve cselekszik. Akkor is, amikor mi erről semmit nem tudunk, vagy nem vesszük észre. Erre az üzenetre utal Zofóniás neve is:

Isten rejtve cselekszik. Ezt nem értette az ő kora.

Ezért jutottak ítéletes körülmények között ahhoz az információhoz, hogy Isten van.

November 20-án olyanokkal voltunk együtt Abaújszántón, akiknek Isten már megmutatta, hogy Ő jó és jót tesz. Sülelmed és a hozzá tartozó leányegyházközség 200 fős gyülekezete még soha nem volt ilyen kiránduláson - mondta Kátai Tibor lelkipásztor. Pedig sok helyre el tudnák vinni Isten jóságának hírét, amely rá volt írva az arcukra. 2004. december 5-e óta talán nekünk is egy kicsit nagyobb szükségünk lenne ilyen tapasztalatokra, amelyek a rejtőzködő Isten jóságát hirdetik emberi életeken keresztül, határok nélkül. Miért? Azért, hogy a bizonyságok fellege vegyen körül bennünket, melyek hitünket erősítik: nagy az Úr Izrael határán túl is. Erdélyi testvéreinken keresztül ebben a hitben erősödhettünk. Ennek jele volt az a lelkesedés, amellyel körülvehettük őket, nem csupán mi reformátusok, hanem más felekezetűek is, városunk polgármesterével, alpolgármesterével együtt. Vajon bennünket látva mire gondolnak majd ők Sülelmeden, ha mi látogatjuk meg őket?

Dr. Enghy Sándor

lelkipásztor, Abaújszántó