Október 31. szerda

Délután reformációs ünnepséget tartottunk. Templomunk zsúfolásig megtelt, bár valójában ez nem újdonság, hiszen minden vasárnap tömeg van, a későn érkezőknek a presbiterek segítenek helyet keresni. Egyik presbiter testvérünk előadást tartott a reformációról. A tömör, lényegretörő előadás után a gyülekezet kórusa énekelt, majd a gyermekek és az ifjúság mutatta be, hogyan értelmezik ők a reformáció örökségét. A gyermekek betanítását a gyülekezet főállású hitoktatója végezte. Hálás vagyok a remek munkatársért, és azért, hogy a gyülekezet kész áldozatot hozni a gyermekek oktatásáért. Igazi örömünnep volt a mai, közösen éltük át, hogy a múltban is igaz volt és ma is igaz: minden nap megújul rajtunk Istenünk kegyelme.

November 1. csütörtök.

Az egyik testvérünk megkeresett, hogy talált egy pályázati lehetőséget. Meg tudnánk csináltatni a padfűtést. Még a határidőbe is beleférünk. A presbitérium örömmel fogadta a határozatot. Azt is megszavaztuk, hogy amint elkészül a fűtés, hálaadó istentiszteletet tartunk, utána pedig szeretetvendégséget.

November 3. szombat

Elhatároztuk, hogy két ifjúsági csoportunk lesz ezen túl. Ilyen létszám mellett ugyanis nehéz megteremteni a meghitt hangulatot, és a különböző életkorú fiatalok különböző foglalkozásokat igényelnek. Kicsit nehéz lesz megoldani, hiszen mindennap van valamilyen program. Két ifjúházas kör, egy családi bibliaóra, egy baba-mama klub, presbiteri bibliaóra, két asszonykör, kórus, az imaóra, iszákosmentő misszió, kallódó ifjúsági csoport. Beosztott lelkészünk is igen leterhelt. Meg fogjuk oldani valahogy.

November 5. hétfő

Az egyik presbiter szomorúan keresett fel. Repedések jelentkeztek a műemlék jellegű kőkerítésen. Nem ettől volt szomorú, bár ez sem jó hír. Attól volt letörve, hogy többen összevesztek, ki segítsen a kőműves testvérünknek. Szerinte ugyanis két férfi is elég. Délután presbiteri bibliaórán elővettük az Apostolok Cselekedeteit, pontosabban a 6. fejezetet. A diakónusok megválasztásáról szóló történet sokakra nagy hatást tett. Többen érdeklődtek, miért nincsenek nálunk diakónusok.

November 13. kedd

Családi napot tartottunk. Mint minden hónapban, most is három nap szabadságra indulunk a családdal. A gyülekezet ragaszkodik ehhez. Azt mondják, szükség van arra, hogy a lelkipásztorok kipihenjék magukat, feltöltődjenek, hogy jobban tudjanak Isten Igéjére figyelni.

November 15. szerda

Megkeresett a római katolikus plébános. Azt javasolta, hogy közös temetőnkbe építsünk közösen ravatalozót. Szívesen segítenének. Egyet kér csak: kérjem meg a gyülekezeti tagokat, ne keveredjenek állandó hitvitába a híveivel. Nem igazán értik ugyanis a reformátusokat, akik görög és héber szövegekre hivatkoznak. Meglátom, mit tehetek. Közösen kerestük meg az egyébként református polgármestert. Nem lepődött meg, inkább ő lepett meg minket: ő is most gondolt erre, és egy építész barátjával elkészíttette a terveket. Most akarta a presbitérium elé terjeszteni. Megköszöntem, és felhívtam a figyelmét a presbiteri ülések formai szabályaira.

November 19. vasárnap

A feleségem névnapja. Az asszonyok tortákat hoztak. Nem tudom őket leszoktatni erről. Megköszöntem (később körülhordtam a szomszéd lelkész testvéreknek), és megkértem őket, inkább a kórházlátogató testvérek számára süssenek. Elkéstem: nekik tegnap sütöttek. Erről jut eszembe, rá kell telefonálnom a következő vendégünkre, hogy jó-e neki a szerdai időpont. Fontos, hogy a betegeket látogató asszonyokat képezzék, és ők sem mulasztanák el semmiképpen a számukra szervezett alkalmakat.

December 4. vasárnap

Istentisztelet után megbeszéltük a karácsonyi menetrendet. Fontos, hogy mindenkire oda tudjunk figyelni. Idén is meghívjuk karácsonyozni a faluban élő magányosokat. A szállításukkal tavaly kis gond volt, ezért idén gondosabban meg kell szerveznünk, hogy ki kit hoz el autóval a gyülekezeti terembe. Attól féltem, a menü összeállításában is nekem kell döntenem, de az asszonyoknak most sikerült megegyezniük. Kész listával jöttek, hogy ki fog bevásárolni, ki mit főz, ki mit süt. Szeretem a közös karácsonyokat, főként, hogy év közben is nagy szeretettel élünk.

December 5. hétfő

A presbitérium azzal fogadott, hogy szeretnék felemelni az egyházfenntartói járulék összegét. Figyelmeztettem őket, hogy van, akinek sok a jelenlegi 5000 Ft is. Szerintük (idézem) „hol van ez még mindig a tizedhez képest?!" Erre mit mondjak? Egyetlen hozzáfűzni való maradt: szeretném, ha gyülekezetünk támogatna egy szegényebb gyülekezetet. Megtehetjük, így meg is kell tennünk. A presbiterek elvállalták a részletek és megoldások kidolgozását.

December 14. szerda

Nem írok többé naplót. Visszaolvastam az eddigieket, és elszomorodtam. Felét sem soroltam fel az Istentől kapott áldásoknak, melyetet a gyülekezet tagjain keresztül adott. Reggeli csendességemben átolvastam a karácsonyi evangéliumot. Milyen jó, hogy értünk született meg Jézus. Milyen jó, hogy hű maradt haláláig, milyen jó, hogy megváltott minket. Milyen jó, hogy velünk van minden napon, és ezt a gyülekezet közösségében, a gyülekezeti tagok keresztyénsége által is nap mint nap megtapasztalhatom.

(a szerk)