Abban a különleges helyzetben élem hétköznapjaimat, hogy 49 évesen három, illetve négy, egymástól viszonylag távol, de a szeretett országomon belül levő településekhez kötöm mindennapjaimat. Az első, ahol születtem, lakom és dolgozom a családommal együtt: Debrecen. Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt működtetjük vállalkozókként a Hernád könyvkiadót. A hétvégék a zempléni hegyközi kis faluban, Kishután telnek, főleg egészségügyi megfontolásból. A gyülekezeti életünk a nagyon kedves, és lelkes református közösséghez kötődik 2003 óta: Vizsolyhoz.

És az örömhír, hogy ez év őszétől Sárospatak is az életem meghatározó részévé vált, hiszen ide járhatok iskolába, a nagy múltú ősi kollégium diákjaként - tanulni. Az új képzési rendszerről és az új lelkipásztori munkatárs-katekéta szak levelező tagozaton való beindításáról lelkipásztorunktól, nt. Sipos Vizaknai Gergelytől és a református testvéri közösségen belül barátaimon keresztül értesültem, és ezt a hírt az SRTA honlapján az Interneten keresztül ismertem meg bővebben. Közel 70 ember jelentkezett és jár velem együtt erre a szakra szeptembertől, ahol a tudás megszerzésén kívül a „miértjeire" is választ kap. Ezekre az egyszerű kérdésekre, hogy miért jelentkezett, miért vállalta a tanulást, és miért éppen Sárospatak? Már az első oktatási napon mindenki egyénileg megpróbált válaszolni, és a nagyon érdekes és sokszínű válaszokból két dolog biztosan kiderült: az egyik, hogy mindenki szeretné elmélyíteni személyes kapcsolatát Istennel, a másik hogy a „hely szelleme", az 1531 óta fennálló ősi Kollégium predesztinálta, hogy vállalja e nemes feladatot, a tanulást. Lukács evangéliumában (17,21) van megírva: „Az Isten országa közöttetek van." Ahhoz, hogy ezt a mindennapjainkban észre vegyük, elérjük, és megtaláljuk, és ezt a képességet megtanuljuk, továbbadhassuk a megszerzett képességünk birtokában - ebben (is) segít és erre (is) tanít bennünket az Iskola.

A nyolcvanas évek közepén öt évig dolgoztam oktatástechnikusként a DOTE szívsebészeti klinikáján, és így bevallom, először egy kicsit megpróbáltam összehasonlítani az itteni képzéssel. Rájöttem, hogy nem szabad, és nem kell semmiféle analógiát keresni.

Hit és szeretet. Tudás és bölcsesség. Vállalod-e a végtelent? Mivégre vagy-e világon? Hogyan segíthetek másokon? Ezek azok a számomra nagy kérdések, melyekre úgy gondolom, itt ebben az iskolában az évek során ezen a szakon választ kapok.

Egyszer C. G. Jungot a híres pszichiátert megkérdezték az 1900-as évek második felében, hogy mi a véleménye a huszadik századról. Ezt felelte: „tudásban gyarapodtunk, de nem bölcsességben." Nos úgy gondolom, ez a mai napig igaz. És hogy ezen változtathassunk, el kell jönni tanulni ide Sárospatakra, a Református Kollégiumba, ahol már azóta számomra a konzultációk során kiderült, hogy a nagyon felkészült és nagy tudással bíró oktatóink, professzoraink, egyéni, élvezetes stílusukkal a szeretet jegyében tudásunkat és bölcsességünket is gyarapítják.

Ne feledjük! „Emberé a munka, Istené az áldás." (Zsolt 127)

Asztalos József

Sárospataki diák

Azóta foglalkoztat bennünket feleségemmel együtt a gondolat, hogy vallástanári képzésen vegyünk részt, mióta Szegeden beindult ez az oktatás. A távolság, a gyermekeinktől és gyülekezeteinktől távol töltendő hosszú idő miatt ezt nem mertük vállalni, ezért nagyon megörültünk az új lehetőségnek, a Sárospataki Teológián kezdődő katekéta képzésnek. Úgy érezzük, szükségünk van megújulásra, felfrissülésre az ismeretekben, elsősorban is a pedagógia és a pszichológia területén.

Azt várjuk ettől a képzéstől, hogy nem csak, illetve nem elsősorban elméleti tudásban gazdagít majd, hanem a különböző korosztályok, a különböző módszer jobb megismerése által a gyakorlatban, az oktatásban - nevelésben lesz segítségünkre.

Azt is várjuk, hogy különböző beszélgetésekben megoszthassuk egymással tapasztalatainkat, örömöket-gondokat.

Közel 25 éve tanítunk hittant, foglalkozunk ifjakkal. Nagyot változott a világ, a család szerepe, a körülmények, melyek között a gyermekek élnek. Évről-évre más a gyermekek egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulása is. S ezekben az új helyzetekben kell nekünk az örök igazságot, Krisztus szeretetét a szívükbe plántálni, és megtanítani őket a bibliai ismeretekre, a keresztyén életre. Ehhez szükséges, hogy megértsük a gyermekeket, értelmi, érzelmi, lelki világukat egyre jobban megismerjük. Ebben segít minket a tudás, amit majd szerezhetünk.

A katekéta képzésben való részvétel által egyfelől lehetőségünk lesz átgondolni azt, ahogyan eddig végeztük hitoktatói feladatunkat, másfelől új utakat, módszereket, szakkönyveket, tanulmányokat ismerhetünk meg.

Néhány konzultációs alkalom után úgy érzem, jó döntés volt újra iskolapadba ülni. Érdekes előadásokat hallgattunk, jókat beszélgettünk, s lassan kezdhetünk készülni a vizsgákra, és gyűjthetjük az anyagot a dolgozatokhoz.

Érezzük, tudjuk, hogy milyen nagy felelősség a gyermekekkel, ifjakkal való foglalkozás, igyekszünk is mindent megtenni, hogy hatékony legyen hitoktatásunk. Bízunk benne, hogy Urunk áldása lesz mind a tanulásunkon, mind az oktatói - nevelői munkánkon, s ezt kérjük minden hitoktató részére.

Baksy János lelkipásztor

Pálháza

Szeptemberben új szak indult a Sárospataki Református Teológiai Akadémián, lelkipásztori munkatárs-katechéta címmel. Már évekkel ezelőtt rebesgették, hogy készülőben van egy munkatársképzés indítása, és - úgy gondolom - sokak örömére, az idén elkezdhették tanulmányaikat az elsős hallgatók ezen a szakon.

Kisebb tudakozódás után nekem is felkeltette az érdeklődésem, mert igazság szerint nincs túl sok ehhez hasonló lehetőség Magyarországon. Vonzó volt számomra többek között az, hogy csupán 3 éves a képzés, és hogy van nappali tagozat is. Mindenképpen a nappali tagozatot választottam, mivel fontosnak tartom a teológus közösséggel való megismerkedést, mert jó olyan légkörben lenni, tanulni, ahol komolyan veszik Isten dolgait, és naponta vannak igehirdetések. Meglátásom szerint mindezek alapvetően meghatározzák a későbbi szolgálatainkat.

Kezdetben előfordultak apró adminisztrációs hiányosságok a szak újszerű volta miatt, azonban néhány nap alatt gondoskodtak az illetékesek arról, hogy minden a helyére kerüljön és rendeződjön.

Meglepetés volt számomra az, hogy azokat a tantárgyakat, amelyek a teológusok számára is kötelezőek, velük együtt hallgatjuk, tehát nincs a követelményben szintkülönbség. Így a legtöbb órán az elsős teológus hallgatókkal vagyunk együtt. Minden bizonnyal ezen szak nappali tagozatának létszáma is közrejátszott ebben, mivel mindössze hárman vagyunk (a nagytöbbség ugyanis levelező tagozaton végzi a szakot).

Óriási kiváltságnak tartom azt, hogy itt lehetek diák, mivel így rendelkezésemre állnak olyan dolgok, melyekhez nem túl sok ember juthat hozzá, gondolok itt a Nagykönyvtárra és arra, hogy Istentől megáldott bölcsességű és mélyhitű professzorok, tanárok előadásait hallgathatom. A közhiedelemmel ellentétben, hogy egy teológián csak kimérten és csak szigorú körülmények között tanulnak, azt észleltem, hogy az órákon derűs hangulat uralkodik, és némely tanárnak egészen jó a humorérzéke.

Újoncként örömmel tapasztaltam az első hetekben, hogy mennyi hagyománya, bevált szokása van a pataki diákságnak, melyek elsősorban közösségformáló és Istent dicsőítő alkalmak.

Persze mindenütt vannak emberek, akik nem szeretnek részt venni, csatlakozni egy-egy meghirdetett, megszervezett összejövetelen, így itt is. Mindazonáltal a nagytöbbség érdeklődő magatartást tanúsít, ha ilyesmiről van szó.

Mivel én a katechéta szakirányt választottam, hálás vagyok az Úrnak, hogy létezik ilyen magas szintű felkészítés ahhoz, hogy hittant tanítsak, és hogyan közelítsem meg a kicsiny gyermekeket Isten Igéjével. Mindennek megvalósításához hasznos ismeretet nyújtanak itt református vallásunk alapjainak, Fundámentomának megismerésében.

Szimkovics Edina, Kárpátalja