A költő születésének évfordulója azonban ebben az esztendőben is, a november 19-én tartott ünnepség által újra elevenen lüktetővé tette a kicsiny települést. Határainkon innenről és túlról, percek alatt benépesítették az odaérkezők a templomot, az Ady kúria épületét és kertjét. Ide zarándokoltak gimnazista fiatalok, irodalmárok, lelkipásztorok, politikusok, újságírók, színészek, a magyar ügy elkötelezettjei, hogy a metsző hideg ellenére emlékezzenek a bennünket mindig emlékeztető költőre, az ifjú szívekben élő Ady Endrére.

Abban a templomban, ahol Ady is gyermekként hallgatta az evangéliumi történeteket, s ahol tanulhatta a zsoltárokat, a Királyhágómelléki Egyházkerület meghívására az ünnepi istentiszteleten Dr. Kádár Zsolt esperes hirdette az Igét. A szorongattatásból megszabadító, mindig új reményt adó isteni kegyelemről tett bizonyságot, mely népnek és nemzetnek örök erőforrása a múltba nézés és a jövőbe tekintés küzdelmes határainál. Adyra emlékezett az ünnepség résztvevőihez köszöntést küldve az ausztráliai hivatalos út miatt távol levő Tőkés László püspök. A Magyar Írószövetség elnöke Kalász Márton költői ihletettségű levelét az emlékező alkalmat szervező Barabás Zoltán főszerkesztő tolmácsolta.

Ady Endre szülőházának közelében magas talapzaton áll az a szobor, melynek tövében folytatódott az emlékezés. Irodalmárok, költők és ifjak szólaltak meg és szólaltatták meg a hányatott sorsú géniusz Ady költeményeit. Emlékművénél sokan helyezték el a kegyelet virágait.

Az ünnepség a koszorúzással nem ért véget. Fájdalmas tény, hogy sokszor nagyszabású, nemes célú ötletek sem juthatnak időben a kívánt célhoz. A Királyhágómelléki Egyházkerület nagy terve az, hogy az Ady kúria közelében felépít egy olyan épületet, mely közművelődési-, hitéleti célokat egyaránt szolgál, s egyben a térség felemelkedéséhez is nagymértékben hozzájárul. Az anyagiak megkérdőjelezhető átcsoportosítása miatt az épület felépítése továbbra is csak terv maradt. A felépítendő központ táblájánál Csűry István főjegyző gondolatait hallgatta meg a szép számú közönség.

Zsoltárt énekelve, imádságos szívvel tekintettünk szét anyaországi és parciumi, erdélyi magyarok, közös kultúránk e meghatározó helyén, reménykedve abban, hogy Ady költői útmutatása nem valami mélybe nézésre, hanem a felfelé tekintésre, s az összefogás nagy tetteire indít majd sokakat.

(k.zs)