Jézus Krisztust vallom Megváltómnak, Uramnak. Több mint 12 évig voltam presbiter, többször szolgáltam a Presbiteri Szövetségben, keresztyén ifjúsági szervezetek aktív résztvevője, a REFISZ országos vezetőségének a tagja voltam. Ezt az írást gondolatébresztőnek szánom, melyre ürügyet a közelgő presbiterválasztás szolgáltat.

A téma jobb megvilágításához foglalkozzunk most három bibliai képpel. Az első kép Jézus biztató ígéretét vetíti elénk: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek." (János 14:2) A mennyei ház, a maga biztonságával, szeretetet sugárzó melegével az, amire mindannyian vágyódunk. Nyilvánvaló, hogy ez a mennyei harmónia csak Krisztus visszajövetele után lesz tökéletes, de az előíze már ma is érezhető. („mert ímé az Isten országa ti bennetek van." Lukács 17:21) Az Isten után vágyakozó lelkek a gyülekezetben ezt a mennyei előízt szeretnék felfedezni. Keresik a kapcsolatot, a biztató szót, a lelki táplálékot, a békességet. Tudunk-e ebben segítségül lenni? Másképpen szólva tudjuk-e lelkileg építeni a gyülekezet egy kis csoportját? Egy nagyobb gyülekezetet egy ember nem képes igazán gondozni. Minél több „házigazda" van, annál több ember tud valóságosan kapcsolódni a gyülekezethez. Ez persze csak akkor működik jól, ha összhang van a presbiterek között. A jó együttműködés akkor lehetséges, ha a Szentlélek gyümölcsei jelen vannak az életünkben, ha készek vagyunk a hibáinkat, vétkeinket beismerni, ha a lelkipásztor vezető szerepét alázattal elfogadjuk.

A második bibliai kép az emberi testről szól. (1Kor 12:12-27) A gyülekezetet gyakran hasonlítja Pál apostol az emberi testhez. Egyrészt azért, mert ahogy a test különböző tagokból áll, úgy egy-egy gyülekezet is sokféle egyéniségből tevődik össze. Másrészt azért, mert minden egyes tagnak fontos a szerepe úgy a testben, mint a gyülekezetben. A presbitereknek koordináló, inspiráló és ellenőrző feladatuk lehet a „testben". A fej maga Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus mindnyájunkra rábízta, hogy „elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket..." valamint, hogy Isten dicsőségét gyümölcstermő élettel tudjuk szolgálni. A presbitériumnak fontos szerepe van abban, hogy a szolgálatra felkészítse a tagokat.

A gyülekezet ugyanis nem „fogyasztója" a lelkész és a presbitérium szolgálatának, hanem egy élő szervezet aktív tagja. Vajon szemünk előtt lebeg ez, mikor a terveinket készítjük?

Feltérképezzük-e a közösségünk gyenge és erős oldalait? Megfogalmazzuk-e, végrehajtjuk-e a jobbításhoz szükséges lépéseket?

Sajnos legtöbbször elveszünk a napi ügyintézésben, pl. milyen legyen a kerítés színe, vagy honnan szerezzünk pénzt táborozásra, vagy kit bízzunk meg a fűtés javításával stb. Félreértés ne essék, ezek megválaszolása nagyon fontos, de ha a presbitérium csak a hétköznapi dolgok intézésével foglalkozik, ez kiábrándulttá teheti a testületet. Ebben az esetben ne csodálkozzunk, ha a presbiterek alig várják, hogy vége legyen egy-egy gyűlésnek. Akkor tudunk legjobban bekapcsolódni a gyülekezet építésébe, ha a tervezésben, a végrehajtásban és az ellenőrzésben is tevékeny részt kapunk és vállalunk.

Egy harmadik bibliai képet is szeretnék előhozni a presbiterek szolgálatának támogatására. Ez a jó pásztor képe. Gyönyörűen fogalmazza meg a 23. Zsoltár a jó pásztor jellemzőit, Jézus Krisztus pedig betölti ezt: ismeri az övéit, életét adja értük . (János 10:11,14)

Úgy érzem, hogy a mi presbitériumainkban egymás megismerésére több lehetőséget kellene biztosítani. A gyülekezet könnyebb áttekinthetőségét pedig a kisebb bibliakörök, imacsoportok működése biztosíthatja. Nagyon jó, ha a presbiterek vezetői egy-egy ilyen kiscsoportnak, bár a pásztorolás jelenthet személyes látogatást, igei beszélgetést, imádságot, irgalmas segítségnyújtást is. Péter apostol arra buzdítja a presbitereket, hogy „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal, sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken hanem, mint példányképei a nyájnak." (1Péter 5:1-2)

A presbiteri tisztre való alkalmasság elsősorban attól függ, hogy lelkileg érett-e valaki erre a szolgálatra, s nem attól, hogy kinek milyen pozíciója, vagy foglalkozása van. Mindenesetre komoly konfliktusforrás lehet a presbitériumban, ha valakinek az élete nem igazodik a Bibliához.

Az Úr végezze el azt minden egyes gyülekezetben, hogy a bibliai példa ne elérhetetlen álom, hanem megtapasztalható valóság legyen! Ámen.

Bartha Árpád

gyógyszerész, Miskolc