A köszöntés után az áhítatot Gazda István borsod-gömöri esperes tartotta, aki Lukács evangéliuma első részének és János evangéliuma első részének válogatott versei alapján arról szólt, hogy a különlegesen fontos alkalmak előtt, mint jelenleg a presbiterválasztás, elhatározásoknak és döntéseknek kell születniük a szívünkben, és azt is fel kell ismernünk, hogy mindezek mögött Isten cselekszik kegyelmesen. Hangsúlyozta továbbá, hogy a presbiteri tisztség nem más, mint „kiáltó szó": a presbiternek Krisztusra mutatnia, Őhozzá kell mások számára is utat készítenie.
Az előadások sorozatát Baksy János lelkipásztor kezdte, aki a presbiteri tisztség újszövetségi gyökereit ismertette. Az ősgyülekezetekben a presbiterek elsődleges feladata a tanítás, buzdítás, pásztorolás volt, de erélyesen fel kellett lépniük a tévtanítók ellen is. A diakóniai szolgálatból szintén kivették részüket: a betegeket buzgón látogatták, és könyörögtek a gyógyulásukért. Később azonban e tisztség töltötte be a tanácskozó, törvényhozó szerv szerepét: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel 20, 28)
A presbiterség tehát pásztori szolgálat, melyben minden presbiternek talentumainak és kegyelmi ajándékainak megfelelően részt kell vennie.
A továbbiakban Ábrám Tibor, egyházkerületünk főgondnoka tartott előadást „A presbiterség mint életforma" címmel, ami három fő szempont köré csoportosult: a presbiternek helye van a családban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha életmódunkat a hitünk és Istenhez való viszonyulásunk határozza meg, akkor ez hatással van a közösség (család, gyülekezet, társadalom) többi tagjára is. Fontos, hogy a presbiter nagy hangsúlyt fektessen lelki épülésére, mert a látható gyümölcsök mutatják meg lelkiekben való előrehaladását, jó példát mutatva környezetének. Minden presbiternek meg kell találnia azt a kegyelmi ajándékot, amelyet magában hordoz, és ezzel kell szolgálnia az Isten dicsőségét. A mai modern társadalomban fel kell mutatni a közösséghez tartozás fontosságát, hiszen az ember - mint individum - egyedül gyenge és befolyásolható; de aki közösséghez, gyülekezethez tartozik, az erős, mert ha elesik, van, aki felemelje, és segítségére siessen.
Harmadik előadóként Hegedűs István, abaúji főjegyző úr azt a kérdést járta körül, hogy milyen legyen a református presbiter? Előadásában egy olyan presbiteri életmodellt vázolt fel, amely kívánatos lenne egyházunk teljes közössége számára. A presbiternek elsősorban ébernek, önzetlennek, alázatosnak és áldozatvállalónak kell lennie, mert csak így van értelme a szolgálatának. Felelősséget kell éreznie egyházáért, gyülekezetéért, és képesnek kell lennie arra, hogy az Isten dolgait előbbre helyezze személyes dolgainál. Az is a feladatai közé tartozik továbbá, hogy a Szentírást buzgón tanulmányozza, és gyakorolja magát kegyességben. Aki komolyan gondolja megbízatását, azt Isten alkalmassá teszi, hogy fel tudjon nőni a feladat nagyságához.
A csendesnap végén Bódi Noémi egyházmegyei missziói előadó foglalta össze az elhangzottakat, Isten gazdag áldását kérve gyülekezeteink gondnok- és presbiterválasztására.
Konc Gáll László
lelkipásztor, Aszaló