Naptári időpont alapján ez év július 1-jén történt meg a dékánváltás. Mint ismeretes, korábban Dr. Győri István látta el ezt a tisztet hosszú ideig. Dékánságának meghosszabbítására már nem volt mód, mivel ehhez a törtvényt kellett volna módosítanunk. Így kerültem én sorra, talán a korom miatt következtem, talán más miatt.
Dékáni szempontból miben más a munkája, mint egy professzoré?
A diáksággal való kapcsolat szempontjából ez nem befolyásol: tanórákon éppúgy találkozunk, mint korábban. A dékán azonban a teljes intézményért felelős. A működést érintő kérdésekből (kezdve a diákságot legjobban érintő ösztöndíjjal, órarenddel, és például az ebben az évben különlegesen fontos akkreditációval) korábban inkább csak egy szeletet láttam, most pedig az egész intézmény működését pontosan át kell látnom.
Mi a jelentősége a folyamatban levő akkreditációnak?
A mai napig az a nagy kérdésünk, hogy főiskola vagy egyetem leszünk? Milyen diplomát tudunk adni végzett hallgatóinknak? Ezzel a kérdéssel küzdünk évek óta, többféle utat megpróbálva. Az elmúlt évben előrehaladtunk a Debreceni Egyetemmel folytatott tárgyalásokban, amit bár ma nem olyan intenzíven folytatunk, de félre sem tettünk egészen. Jelenleg egy másik megoldási lehetőségünk is nyílt azáltal, hogy főiskolák is végezhetnek mesterképzést, adhatnak ki mesterdiplomát. A Debreceni Egyetem is mesterdiplomát ad, és nem mást. Reményeink szerint a következő évben már mi is mesterdiplomát adhatunk. Nem ennek az akkreditációja folyik most, de a jelenlegi akkreditáció jelentős lépés lehet ebbe az irányba.
Az intézmény életének, rendszerének gyors áttekintésében, átlátásában segíti-e dékán urat esperesi gyakorlata, mely szintén egy rendszer működtetésének segítését, támogatását jelenti?
Véleményem szerint a kettő teljesen különböző. Más egy gyülekezeti rendszer áttekintése, illetve egy diákközösség és intézményi működés irányítása. Nagyon sokat jelent számomra, és eleve így is vállaltam a megbízatást, hogy nem egy személyben egyedül irányítok, hanem megosztjuk a feladatokat a prodékánokkal, az adminisztratív feladatokat pedig a dékáni hivatal látja el.
Álmai, reményei szerint a dékáni megbízatása végén milyen lesz az Akadémia?
Több álmom is van, amely szeretném, ha ez alatt az idő alatt megvalósulna. Szeretném, hogy a mesterképzés szépen sínen legyen, és az itt végző diákok mesterdiplomát kapjanak. A másik nagy álmom, hogy a most induló új szak, a lelkipásztori munkatárs és katekhéta szakirányokkal a kísérleti indulás után bejáratott, jól működő szak legyen. Szeretném, ha annak a módját is megtalálnánk, hogy a korábban végzett hallgatóinknak is mesterdiplomát tudjunk adni.
Ebben az évben megkezdte működését a Makkai Szakkollégium. Ezt is szeretnénk létszámában is és tartalmában is bővíteni.
Mit takar ma a Makkai Szakkollégium?
A Comenius Tanítóképző Főiskola hallgatói helyet kaphatnak a mi kollégiumainkban, lakhatnak a teológusok között. Erre többségében leányoknak, hölgyeknek van lehetőségük, de a Tanítóképző hallgatói többségében lányok, így az igények és lehetőségek találkoznak. A Szakkollégium lehetőséget ad a nálunk elhelyezést nyert, a református egyház iránt elkötelezett vagy érdeklődő hallgatóknak, hogy pedagógiai tanulmányaik mellett felvehessék az Akadémia által meghirdetett kurzusokat is, illetve reméljük, hogy a teológusokkal szorosabb kapcsolatot teremtve később lelkészek, tanítók, óvónők munkatársakká válhatnak a gyülekezetekben.
Milyen most és a tervek szerint milyennek kellene lennie az Akadémia tanári és diákközösségének?
Két közösségépítő szándékú javaslatom volt dékáni tevékenységem kezdetén. Az egyik tervem az volt, hogy hetenként az akadémiai istentisztelet után az oktatóknak legyen egy közösségi alkalom, amikor egy kávé vagy tea mellett közösen elbeszélgethetünk, majd imádkozhatunk. Ez elindult, és úgy érzem, hogy jó úton is halad. A másik tervem a diákok felé irányul. Először felajánlottam a diákoknak, hogy mialatt a tanárok az akadémiai istentisztelet után beszélgetnek, a diákság is együtt maradhat ügyes-bajos dolgaik megbeszélésére. A diákokkal való komolyabb találkozásra a kedd estét választottuk. Ekkor egyfajta fórumon, vagy ahogy régen nevezték „zsíroskenyeres esten" vehet részt a diákság. A diákok egy lelkes része hetente szerette volna ezeket az alkalmakat, az oktatók egy része havonta, így köztes megoldásként kéthetente találkozunk. Erre az alkalomra bárkit meg lehet hívni, akivel találkozni szeretnének.
Ezt a fórumot egy lépéssel bővítettük is: meghívtuk volt hallgatóinkat, hogy igényük és lehetőségük szerint vegyenek részt ezeken az alkalmakon. Ezt az Akadémia egyfajta iskolai kereteken továbbnyúló lelki támogató tevékenységének szánjuk.
Barnóczki Anita