Az Egervölgyi Egyházmegye lelkészeinek nagy része tavaly a berekdaróci Hét Csillag Pihenőházban töltött két napot és felkereste a szatmári műemlékeket. Idén a felvidéki Rév-Komáromba és Pozsonyba látogattunk el. A Hotel Európában kényelmes elhelyezést nyertünk. Az éjszakába nyúló esti séták és a szállodai beszélgetések alkalmával értékeltük benyomásainkat, mindazt, amit láttunk és hallottunk.
Rév-Komáromban Fazekas László lelkipásztor testvérünk várt bennünket, bemutatta az egyházi épületeket, s beszélt a gyülekezet életéről. A copfstílusú református templomot a nagy földrengések után, 1487-88-ban építették, de a tornya csak 1832-re lett készen. Monumentális és gyönyörű szószékét egyetlen fából faragták ki. 1825. február 20-án itt keresztelték meg Komárom nagy szülöttét: Jókai Mórt. Komáromban született Lehár Ferenc is, továbbá Beöthy László író, korának népszerű humoristája. Itt volt református lelkész Péczely József (1752-1792) író, és a XX. századi tudósnemzedék egy kiváló orvos képviselőjének, dr. Selye Jánosnak élete is kötődik ide. Többször megfordult Komáromban Csokonai Vitéz Mihály; itt lángolt fel szerelme egy gazdag polgárlány, Vajda Julianna (Lilla) iránt. A hírességek nevét még lehetne sorolni, akik részint Jókaiék, részint pedig Beöthy Zsolt irodalomtörténész vendégeként jártak a városban.
Betekintést nyerhettünk az egyházi életbe is. A gyülekezetben aktív munka folyik. Istennek hála, van erre itt igény, van gyülekezet, és sok tennivalója van a lelkészeknek és munkatársaiknak. Kimondatlanul is ott volt bennünk, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian ilyen beszámolót tudnánk tartani a mi viszonyainkról.
A református templommal szemben tágas udvar közepén áll a református kollégium épülete. 1606-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt itt az alap- és felsőfokú képzés. Itt kezdett iskolába járni 1831 őszén többek között Jókai Mór is. Ma az épület emeletén vállalati irodák vannak, a földszinten pedig a református lelkészi hivatal és lelkészlakás. A környéken sétálva több impozáns épületet láthattunk, melyek szintén abból az időből valók, amikor a Felvidék hozzánk tartozott. Ilyenek például a volt Zichy-palota, a neoklasszicista vármegyeháza, az evangélikus templom, valamint az egykori ferences rendi templom és rendház. A nap végén egy hangulatos pinceétteremben vacsoráztunk.
Másnap Szlovákia fővárosába, Pozsonyba mentünk. Itt dr. Peres Imre lelkipásztort, teológiai tanárt ismerhettük meg, aki egyik munkatársával együtt kalauzolt minket, és szólt a szórvány magyar református gyülekezet múltjáról és jelenéről. A gyülekezetnek 111 éves története van. Annak ellenére, hogy Pozsony a történelemben több lényeges egyházi és világpolitikai eseménynek volt színtere, maga a reformátusság nem tudott gyökeret verni. Leginkább csak átutazó reformátusok találtak itt menedéket rövid ideig. A Bécshez oly közeli Pozsonyban a császári udvar akadályozta hosszú ideig a protestánsok szabad terjeszkedését, önszerveződését. Sokkoló élmény volt számukra itt szembesülni az 1674. március 5-i vértörvényszék ítéletével: gályarabság várt a hitüket meg nem tagadó lelkészekre. Ezután következtek az 1681. évi soproni országgyűlés rendeletei, amelyek Pozsony vármegyében Réten és Pusztafödémesen kívül más helyen protestáns istentiszteletet nem engedélyeztek. Ez az állapot előbb a türelmi rendelet eredményeként, ténylegesen azonban csak 1820 után kezdett oldódni. Sokáig ezért a pozsonyi evangélikus gyülekezet fogadta be a reformátusokat. 1890 után már arra vágyódtak, hogy legyen önálló gyülekezetük és templomuk. Így került sor az evangélikus egyház beleegyezésével a református hívek önszerveződésére, majd a pozsonyi református gyülekezet megalakulására 1894. március 11-én. 1907-ben találtak megfelelő telket az Irgalmasok terén, ahol a sóhivatal és sóraktár épülete állt, amelyben a hagyomány szerint a protestáns gályarab lelkészeket tartották börtönben. Ezt az épületet megvásárolva és lebontva 1912. október 31-én elhelyezték a templom alapkövét. Felszentelésére 1913. október 5-én került sor. A templom építését megelőzően épült a szomszédságban az a bérház. A benne levő lakások és üzletek bére hozzájárult a templomépítéshez, és ma is bevételi forrása a gyülekezetnek. A lelkipásztor és a gyülekezet is kényelmes otthont talált ebben a házban.
Az első és második világháború, majd a pártállami időszak nehéz korszak a közösség életében. Az 1989-ben bekövetkezett fordulat után lélegeztek fel és vették újra szabadon kezükbe sorsukat. Elvégeztették a külső és belső javításokat épületeiken, elkészült a templomfűtés, valamint klubhelyiséget alakítottak ki. Közben újjászerveződött a gyülekezeti élet, erősödött az összetartozás és tudatosult a templomszeretet.
A lelkipásztor beszámolójából képet kaptunk a mai szolgálatok legnagyobb nehézségéről: különféle kegyességű emberek, nem egyszer szektás tévtanítók tűnnek fel olykor-olykor az alkalmakon, akikkel szemben nagyon ébernek, józannak, teológiailag felkészültnek s a Szentlélektől vezetettnek kell lennie a lelkipásztornak.
Kedves meglepetés volt, hogy a pozsonyi gyülekezet vendégeiként ebédeltünk egy étteremben, majd a gyülekezet egyik termében kávézva tovább beszélgettünk. Ezután megnéztük a koronázási templomot, és tettünk még egy kiadós sétát Pozsony belvárosában. Kellemesen elfáradva ültünk a mikrobuszokba, és visszamentünk komáromi szálláshelyünkre.
A nap hátralevő része is lélegzetelállító élményt tartogatott: az Európa-udvart tekintettük meg. 1999 tavaszán megkezdték a Zichy-palota belső, eddig kihasználatlan udvarának rendezését, az Európa-udvar építését. Céljuk egy olyan építészeti együttes létrehozása, amely számos vonatkozásban kötődik a történelmi Komárom építészetéhez, az itt élő magyarság történelméhez, ugyanakkor egyedülálló alapeszméjének köszönhetően egész Európát megidézi: egy középkori hangulatú teret 47 európai régió építészetét felelevenítő épület ölel körül, azzal a 6 kapuval, amelyet a magyar történelem nagyjairól neveztek el. Az épületegyüttesben lesznek lakások és irodák, valamint a turisták számára is vonzó létesítmények: könyv-és régiségkereskedés, ékszerbolt, kávéház, szálloda stb. A magyar házon helyezték el a szent korona mását, Magyarország és Szlovákia védőszentjének, Szűz Máriának szobrát pedig a magyar és szlovák ház közötti szoborfülkében.
Szólnunk kell a Klapka szoborról is. A város hős védőjének, Klapka György tábornoknak ércszobrát, Róna József budapesti szobrász alkotását 1896 novemberében avatták fel a városháza előtti téren. A második világháború utáni időszakban a nemzeti szenvedélyekkel teli villongások légkörében eltávolították a térről, és a várba szállították. Innen a vár előtti parkba került Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulóján, majd az 1989 novemberének változásai lehetővé tették az eredeti helyre való visszaállítását. Mi tehát itt láthattuk.
A következő nap délelőttjén a Jókai Múzeumba látogattunk még el. Itt megrázó erejű filmvetítés tárta elénk az 1945 utáni embertelen lakosságcsere szörnyűségeit, a máig vissza nem vont Benes-dekrétum igazságtalan következményeit. Szívszorító érzésekkel és lelkünkben azzal az imádsággal távoztunk, hogy „Urunk, te adj békességet a népek és nemzetek közé, és te adj emberséget az embernek mindenkor!"
Felvidéki kirándulásunk ezzel véget ért. Ebéd után úgy indultunk haza, hogy a komáromi erődrendszer magyarországi részén levő Monostori Erődöt még megnéztük. Közép-Európa legnagyobb újkori erődítménye ez. Elkészültekor bevehetetlennek számított, azonban a tüzérségi technika gyors fejlődése hamar meghaladta védelmi képességeit. Ennek köszönhetően az Erőd hadszíntérként történelmünkben nem szerepel. Az épületegyüttest a két világháború között laktanyaként és kiképzőközpontként hasznosították. 1945-től a szovjetek egyik nagy lőszerraktára volt. 1990-ben az Erődöt műemlékké nyilvánították, a Világörökség része.
Mindannyiunk számára nagy élményt jelentett ez az egyházmegyei kirándulás. Ezúton is köszönjük dr. Kádár Zsolt esperes úrnak a szervezőmunkát, és mindazt, amit tőle kaptunk. Mindig szívesen térünk majd vissza a már megismert értékek újra látására és a még nem látottak felfedezésére.
Hajdu Ferencné
Mezőkeresztes