A 2005-2006. tanévet 25 gimnáziumi és 2 általános iskolai osztály kezdi meg (a tanulók létszáma 708 fő) 48 gimnáziumi tanár, 14 internátusi nevelő és 5 tanító irányításával.
Az ünnepélyes tanévnyitóra 17 órától került sor. Az igét Kovács Józsefné hirdette Ézsaiás 45,2-4 alapján. Az ünnepi műsorban Rab Zsuzsa Őrtornyaink című versét Melles Kristóf mondta el. A 10. A lánykórusa a 33. zsoltárt énekelte Kodály Zoltán feldolgozásában. Liszkai Éva zongorán játszotta Mendelssohn Gondola-dalát.
Dr. Erdei Pálné megbízott igazgató tanévnyitó beszédében Pál apostolnak a Thesszalonika-beliekhez írott levelét idézte:
„Kérünk továbbá titeket atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt" (1Thessz 5,14) Hangsúlyozta, „Hiszem azt, hogy a mi iskolánk ezt a keresztyén szellemiséget hitelesen képviseli, s a szülőket ez erősítette meg döntésükben, hogy gyermeküket a pataki református iskolába írassák be, ahol kiegyensúlyozott fejlődését biztosítottnak érezhetik.
Éljünk harmóniában önmagunkkal és társainkkal. Ezt a harmóniát találjuk meg a mindennapi apró örömökben, a tevékeny és derűs munkában. Tudjunk örülni a napnak, a fűnek, a bennünket körülvevő világnak. Ez az öröm a szívünkből fakadjon, ne keressünk mesterséges eszközöket! Ismerjük fel, hogy sokkal gazdagabbak leszünk, ha mi adhatunk magunkból másoknak segítséget, szeretetet - ha másunk nincs, akkor egy mosolyt, biztatást, jó szót, derűt. Nyitott szemmel és szívvel kell egymásra figyelnünk. Ne az érdekkapcsolat, a pénz tegyen bennünket boldoggá, hanem lelkünk békéje, hogy ne csak önmagunkkal foglalkozzunk, hanem egymást segítsük. Olyan iskolát akarunk, s erre minden lehetőség adott, amelyet tanár és diák egyaránt magáénak érez, amelyben a tudás érték, ahol megőrzik és gazdagítják mind a keresztyén, mind az egyetemes emberi értékeket."
Majd a diákokhoz fordulva így folytatta: „A pataki iskolára mindig jellemző volt, hogy a diákok nagy része kemény, verejtékes munkával szerezte ismereteit, képezte magát. Legyen nemes, tiszta verseny közöttetek tanulmányi, sport vagy zenei téren, de ne engedjétek, hogy könyörtelenné váló egyéni versengés megbontsa az osztály, az iskola közösségét. Iskolánk semmilyen formában nem tűrheti el, hogy a diákok kapcsolataiban az erőszaknak, egymás megalázásának bármilyen változata megjelenjék. A nagyobb és a kisebb diákok kapcsolatára is csak az igei mérce lehet érvényes: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"
Ezután a jószívű adományozókról szólt, s azokról az ösztöndíjakról, amelyek segítségével a kiemelkedő munkát végző, ill. a rászoruló tanulókat támogatja az iskola.
A szülői ház és az iskola eredményes együttműködésében bízva - Keresztury Dezsőt idézve - megfogalmazta, hogy mi a felnőttek feladata. „»Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik téged folytatnak majd. De ne a magad vágyait, emlékeid álmodd újra bennük: ne kényeztesd, de ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd s érdemük szerint becsüld meg őket. Légy okos ellenállás, jó gát, tiszta meder, hogy növekedjenek, mint súly alatt a pálma, hogy önerejükkel törhessenek utat maguknak, s ne nyelje el őket lápok iszapja, sivataghomok.« A fiatalok nyitottak, érdeklődők, készségesek. Őket segíteni nagyon nagy élmény. Ha megpróbáljuk lelkesíteni, érdekeltté tenni őket abban, amit csinálnak, megvilágítani, milyen jó, ha valami új dologgal megismerkednek, ha valamit önszántukból elvégeznek, ha arra próbáljuk ösztönözni, hogy a Teremtőtől kapott tálentumokat kihasználják és ne elherdálják, akkor helyesen tesszük a dolgunkat."
Végül az újonnan belépő diákokhoz fordult: „Legyetek büszkék arra, hogy mától ide tartoztok. Rövidesen megértitek, mi a pataki diákélet valódi tartalma. A mi iskolánkban otthon érzitek majd magatokat, ha a hit, a tudás, a rend, a becsület számotokra is meghatározó érték." Majd külön is köszöntötte a legkisebbeket, s az Úr gazdag áldását kérte valamennyi tanuló és dolgozó életére és munkájára.
Ezután az új tanárok eskütételére került sor. Ettől a tanévtől kezdve iskolánkban szolgál Bodnár Anett biológia-földrajz, Bodnár Hajnalka német, Demkó Ferenc (1999 E) magyar-angol, Mátyás Judit angol szakos, valamint Lipiczkiné Dul Emese (1994 D) és Seres Mónika tanító.
A diákok fogadalomtétele után főtiszteletű Csomós József püspök úr szólt a megjelentekhez. Köszöntését egyetlen jézusi mondatra fűzte: Nélkülem semmit sem cselekedhettek. „Jézus mondja tanítványainak, amikor az utolsó vacsora után asztaltól fölkelve elindulnak, és egy szőlőskert mellett mennek el. Innen jött a gondolat, hogy ez legyen a köszöntés ebben a történelmi pillanatban." Hiszen Patakra csak úgy lehet beérni - még Gönc felől is -, hogy szőlőskertek mellett megy el az ember. „Jézus tanítványainak a szőlőskertek mellett mondja: Nézzétek, ott van a tőke, ott vannak rajta a vesszők, én vagyok a tőke, ti vagytok a vesszők, és vegyétek tudomásul, hogy nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Így ez a köszöntés nem a püspöki diktatúra bejelentése, hanem őszinte jókívánság a kollégiumot fönntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület egész közössége részéről."
Felidézte a hálaadás örömteli alkalmait, az új orgona átadását, az általános iskola elkészültét, amikor a szőlőskert oszlopait Isten segítségével a gyülekezetek adományaiból sikerült megerősíteni. Szólt a további sürgető feladatokról, de hangsúlyozta: „higgyétek el, mindez csak a támrendszer, semmi más. Mert ami a szőlőskertben történik, az a tőkén és a vesszőn múlik, ott dől el. Sőt nem is a tőkén, mert a tőke az van, az adott. A belőle kihajtó vesszőnél dől el, hogy indákat hajt, s azon gyümölcsöt terem, vagy pedig gyümölcstelenül szárad el, s majd a gazda nem tisztító metszésben, hanem lemetszésben részesíti. Ahogyan ott, a palesztinai szőlőskert mellett Jézus részletesen elmondja tanítványainak. Én köszöntésül e történelmi pillanatban ezt szeretném nektek átadni. Mindenkinek a maga helyén: mert nekem éppúgy tudomásul kell vennem, mint a megbízott igazgatónőnek, a tantestület bármelyik tagjának, minden felesküdött pataki diáknak, hogy a mi életünk erről szól. Arról, hogy mi tudjuk is, hogy így zajlik az élet, hogy Nálam nélkül semmi sem cselekedhettek. De vele mindent: gyümölcsöt teremhettek. Mert az a tőke a vesszőnek semmi mást nem ad át, csak a legfontosabbat, ami az élethez, ami a gyümölcsterméshez kell, és ez az éltető nedv ebben az összefüggésben nem más, mint a szeretet. Épp ezért a köszöntés egyben jókívánság is, mert történelmi a pillanat abban a tekintetben is, hogy a sárospataki kollégium intézményei és benne a gimnázium és általános iskola ettől az éltető nedvtől átjárt vesszők sokaságává lesz. ... Így legyen történelmi és áldott ez az esztendő a megemlékezések egész sorával! Hiszen az, hogy 475 évig megmaradtunk, annak volt köszönhető, hogy mindig voltak, s - hiszem - lesznek is, akik komolyan vették az élet alapigazságát, hogy Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. ... Vele cselekedjetek sokat, nagyot, s mindezt Istennek dicsőségére. Úgy legyen!"
Összeállította:
Sinkóné Tóth Zsuzsanna
tanárnő