A húsvét helytelen, de árulkodó elnevezés: az evésre néz, s nem testünk feltámadására. Isten ez elé a kérdés elé állít: hús-vétunk lesz-e, vagy Krisztus feltámadását ünnepeljük? Arról, hogy mennyire fontos a keresztyén életben a feltámadás-hit, Pál apostol félreérthetetlenül tanít. Krisztus meghalt bűneinkért, feltámadott a mi megigazulásunkért, és megjelent dicsőséges testben. E három eseményt mint a keresztyén hitünk tartóoszlopait tekinthetjük. Bármelyik is hibás, vagy hiányzik, keresztyénségünk hasznavehetetlen. Ezért fontos, hogy legyen rendíthetetlen bizonyosságunk Krisztus feltámadásáról. Isten Igéje gondoskodott róla, hogy fennmaradjanak a tanúvallomások, bizonyságtételek erre nézve. S mindezek ellenére sok kétely, kételkedés, bizonytalanság veszi körül feltámadás hitünket. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, sok minden hiábavalóvá válik keresztyén életünkben. Hiábavaló lesz az igehirdetés, mert annak szíve-lelke a Krisztus feltámadásáról szóló bizonyságtétel: Jézus Krisztus él! E nélkül értelmetlen, üres, felesleges is. Ha Krisztus fel nem támadott, akkor egy halotthoz beszélünk imádságainkban, halotthoz énekelünk, halottat hívunk segítségül, ami hiábavaló. Ha Krisztus fel nem támadott és nem él, akkor a keresztyén vallás a legnagyobb csalás a világon. Krisztus feltámadásában való hit nélkül nemcsak az igehirdetés, hanem egész keresztyén életünk válik hiábavalóvá. Akkor csak a sírig lát a szemünk és hiányzik testünk feltámadásának, öröklétünknek boldog reménysége. Az a keresztyén, aki nem hisz Krisztus feltámadásában és testünk feltámadásában, olyan mint aki dúsgazdagnak állítja magát, holott egy fillérje sincs. A keresztyén egyház világszerte halálos beteg, halálos „vitaminhiányban" szenved: hiányzik belőle Krisztus feltámadásának és testünk feltámadásának éltető hite. Egyetlen gyógyszer sem segíthet rajta: Krisztus feltámadásában való hit, amely újra egészségessé, élővé, vonzóvá teheti. Ezzel a hittel ajándékozzon meg és erősítsen meg Urunk az elkövetkező feltámadás ünnepen!

Pásztor Dániel

lelkipásztor, Sajóvelezd

Lukátsi Vilma
AKKOR ... MI LESZ?

Egyre többet tud már az ember,
szédítő trónon ül az értelem,
előtte még megszólalni sem mer,
lenézett koldus lett az érzelem...
Mindenkinek a zsarnok parancsol,
a szintén trónra emelt önmaga,
érte süketen és vakon harcol
kegyetlenül. Egy „új kor" hajnala
kábítja el, ha riadtan megáll,
mert fél. Attól, hogy ez már a halál?!

És tanácstalan sodródik tovább
a gépcsodákat alkotó világ.
Az Istent eltemette: sírba zárta,
... tövissel ma már nem koronázza,
inkább ... nevetni próbál fölötte
a komputer-kor torzult szülötte.

Talán őriztetné is a kriptát,
mert ... ha mégis igaz lenne mindaz,
amit lenéz, mint a hivők titkát,
de amiről néha néha hírt ad
az elnémított lelkiismeret,
hogy - harmadnapra a sír üres lett!
S az Isten mégis ... és még ma is él,
a Bibliában Ő üzen, beszél...

Akkor ... mi lesz? - Azt nem lehet leírni!
A Feltámadottban hinni kell,
hinni, hinni!