Adventi ünnepség a Miskolc-Alsóvárosi gyülekezetben

Ezen a napon emlékezett meg a gyülekezet arról, hogy lelkipásztoruk, dr. Szathmáry Sándorné életévének 50., diplomája megszerzésének 20. évfordulóját ünnepelte. A zsúfolásig megtelt imaházban az ünnepség Gazda István esperes szolgálatával kezdődött. A szombatév ószövetségi rendelkezése néhány gondolatának felolvasása után a Zsidókhoz írt levél 10,24 versére emlékeztetett:

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen a szeretetre és a jócselekedetekre buzdítsuk."

Hangoztatta, hogy az 50. év az Ószövetségben is ünnepet, pihenést és az Isten szabadító örömére való figyelést rejtette magába. Az ünneplés nem idegen a Szentírás világától, sőt Isten akarja életünk egy-egy szép évfordulóját számunkra emlékezetessé tenni. Ha Ő ezt teszi velünk - hangoztatta tovább az igehirdetés -, akkor nekünk is egymásra figyelve észre kell venni, hogy mikor kell a másik testvér életében szeretetünk és megbecsülésünk jeleit felmutatni.

Az ünnepség alaphangját az esperes úr szolgálatával megadta, és ezután került sor Domokosné Fazekas Hajnalka püspöki titkár nagy figyelemmel kísért előadására és köszöntésére. Gazdag tartalmú és meleg hangulatú gondolataiból csak részleteket tudunk most kiemelni:

„Köszöntöm a hűséges lelkésznőt, Magdikát, aki hűséges volt a kevésen is, és mindig többre bízatott ezért. Így a jó Isten már 50 szép évvel ajándékozta meg őt. Az 50 év 20 év lelkipásztori szolgálatot foglal magába az Úr dicsőségére és a gyülekezetek örömére. Erre is emlékezünk most, és ezért is hálás a szívünk. A Miskolc-Alsóvárosi gyülekezetben ebből a 20 évből 13 évet köszönhetsz most meg Istennek te és a gyülekezet, és mindnyájan, akik itt vagyunk. A gyülekezet pásztorolása, az igei szolgálatok mellett még a közegyház feladataiban is nagy szerepet vállalsz mint egyházmegyei sajtóügyi előadó és felelősségteljes egyházlátogató különböző gyülekezetekben, hitoktató az iskolákban, melynek érdekében 2003-ban vallástanári diplomát is szereztél. Igényes esztétikai érzékeddel is szolgálsz, hihetetlen módon tartod számon az apró részleteket is. ... A Szathmáry házaspárt, Magdikát és Professzor Urat úgy ismerhettem meg én és családom, mint akiknek az életét meghatározza az Ige. Az életörömöt, az életükkel való megelégedettséget, megbékélést képesek sugározni mások felé, példát, biztatást adva másoknak is a környezetükben. Isten éltessen és őrizzen meg benneteket, szolgálataitokon keresztül tovább gazdagítsa az alsóvárosi gyülekezetet, egyházkerületünket és mindannyiónkat egyen-egyenként. Ezt kívánom a magam nevében, családom nevében is nagy szeretettel és tisztelettel."

Ezután a lelkésznőt a gyülekezet nevében Makrai István gondnok és Dr. Faragó Lajosné presbiter köszöntötte és egy új palásttal ajándékozta meg, valamint kifejezték jókívánságukat, hogy Isten rajta keresztül tovább tudja még gyarapítani és emelni a gyülekezet lelki, szellemi színvonalát.

A gyülekezet első pásztora, Kóris Lajos nagytiszteletű úr köszöntése után Dr. Horváth Barna és Kovács Imre lelkipásztorok adták át igei és baráti szavakkal kifejezett jókívánságaikat. Megható volt a lelkésznő édesanyjának szívből fakadó vallomása és hálája Isten iránt, hogy fáradozása, melyet leányáért tett, nem volt hiábavaló. A család nevében még a lelkésznő fia mondta el meghatott, belső átéléssel és nagy-nagy szeretettel Dsida Jenő „Hálaadás" című versét. Az ünnepség színvonalát emelte a Gecse Attila lelkipásztor által vezetett fúvószenekar többszöri szolgálata.

A szeretetvendégség végén, az ünnepség záró aktusaként a lelkésznő mondott meghatott köszönetet, elsősorban Istennek a kapott lelki, szellemi és földi jókért, majd jelenlévő barátainak, kollégáinak és családja tagjainak, továbbá a gyülekezet egész közösségének ezért az ünnepségért és gazdag ajándékáért, mellyel körülvették, szeretetükkel elhalmozták.

Makrai István

gondnok