Mégis: egy vonaton utazni az egész iskolával valami különleges dolog volt. Eltűntek a határok az osztályok, évfolyamok közt, eggyé olvadtunk: a pataki gimivé.
A Keleti pályaudvarról való átvonulás is nagyszerű volt. Előttem hatalmas tömeg, utánam még nagyobb, mindenkinél sárga zászló. A forgalmas úton több busz haladt el mellettünk, kíváncsi tekintetek nézték az emberfolyamot, majd a zászlókra pillantva felderültek, mutatták a saját sárga vagy kék vagy zöld zászlójukat. Ugyanoda igyekszünk!
Az aréna majdnem megtelt, mintegy tízezer főnyi diák és tanár kísérte figyelemmel a programot, amely igazán tartalmas és színvonalas volt különböző tájegységek néptáncától az akrobatika bemutatóig, az ovisok körjátékától a táncjátékig. A közös zsoltáréneklés megmutatta erőnket. Az egyesített kórus, a zenekar és a résztvevők hangja az égig ért fel. Az ünnepi záró istentisztelet után fáradtan, de boldogan mentünk ki a pályaudvarra. Hazafelé megbeszéltük a látottakat, és mind egyetértettünk abban: nem bántuk meg, hogy ez a rendezvény kötelező volt.
Sinkó Zsófia 12. E