Erre az írásra is csak az késztetett, hogy a „Tisztelt döntéshozó Elöljáróim" kezdetű mondattal én is megszólított vagyok. Mindezek ellenére ezt a néhány sort nem Victor Jánosnak szánom nyílt levélként, hanem a tisztelt olvasót szeretném megismertetni Victor János valótlan állításaival szemben a tényszerű valósággal. A valóság ugyanis az, hogy a Magyarországi Református Egyházban 2000. május 5. óta törvény rendelkezik az egyházi tisztségviselők, közte a lelkészek válásáról, következésképpen arról is, hogy betölthetnek-e valamilyen tisztséget, végezhetnek-e lelkészi szolgálatot.
Idézem a 2000. évi I. törvényből:
„30. § Az egyházi tisztségviselő fegyelmi vétségei:
a. Isten Igéjével, illetve a Magyarországi Református Egyház Hitvallásaival ellentétes tanok hirdetése és terjesztése,
b. hivatali jogaival való visszaélés, kötelezettségeinek megszegése,
c. az egyházi szolgálatok el nem végzése, vagy akadályoztatás esetén a megfelelő helyettesről való gondoskodás elmulasztása,
d. a hivatali teendők végzésében való mulasztás,
e. az egyházi anyagi javak hűtlen kezelése, s minden olyan gondatlanság, amellyel az egyháznak kárt okoz,
f. olyan cselekmény vagy mulasztás, amely az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe ütközik, vagy a viselt egyházi tisztség tekintélyét sérti, az egyház hitelét rontja, és a tisztségéhez szükséges bizalmat megingatja,
g. ellenszegülés, engedetlenség az egyházi felsőbbségek törvényes rendeleteivel és határozataival szemben,
h. egyházi felsőbbségnek, egyházi szolgáknak és egyháztagoknak szóban vagy írásban történő rágalmazása, becsületsértés, az egyházi vagy világi hatóságok, vagy nagy nyilvánosság előtti hamis vádaskodás,
i. a törvényes ellenőrzési kötelezettség elmulasztása,
j. bűncselekmény elkövetése,
k. házassági kötelék felróható felbontása. "
Ennek értelmében törvényünk az egyházi tisztségviselő válását olyan vétségnek tartja, mint a tévtanok hirdetését vagy bűncselekmény elkövetését. Ez nem egy elvi állásfoglalás! Ez törvény! Minden „döntéshozó elöljáró" hivatali esküjében benne volt és benne van, hogy „törvényeinket megtartom és megtartatom..." Függetlenül attól, hogy a polgári bíróság hogyan dönt egy házassági kötelék felbontása ügyében, azt az illetékes egyházi bíróságnak is meg kell tárgyalnia és jogerős ítéletet hoznia. Ez lehet természetesen felmentés is, de lehet büntetés kiszabása az alább idézettek közül:
32. § Fegyelmi büntetések egyházi tisztségviselőkkel szemben:
(1) Főbüntetések: a. szóbeli feddés, b. írásbeli megrovás, c. pénzbüntetés, d. áthelyezés, e. választhatóságtól megfosztás 1-6 évre, f. tisztségtől való megfosztás, g. áthelyezés vezetői állásból beosztotti állásba, h. hivatalvesztés.
(2) Mellékbüntetések:
a. a lelkész ellen alkalmazott fegyelmi büntetés mellé mellékbüntetésül a jobb javadalmazású állásra vagy magasabb egyházi tisztség viselésére való választhatóság kizárása is kimondható 1-6 évre,
b. egyes részjogosítványok meghatározott időre történő megvonása (pl. utalványozási jog).
Ebből világos, hogy már több mint négy éve rendelkezik a törvény arról, hogy elvált lelkészek betölthetnek-e „vezető egyházi tisztséget" !
Szomorú vagyok, ha nem kezdő lelkipásztorok sem ismerik egyházunknak azt a törvényes rendjét, ami rájuk is vonatkozik. Még szomorúbb vagyok, ha egyesek úgy gondolnák, hogy törvények helyett jobb lenne „törvényeskedni". Azt meg már minősíteni se tudom, ha valaki úgy akarja félrevezetni a nyilvánosságot, hogy nem vesz tudomást általa is ismert tényekről. Ugyanis köztudott a lelkészek körében, hogy 2003 óta egyházkerületünkben három lelkipásztor vált el. Három egyházi bírósági ítélet született: 1 felmentés, 1 tisztségtől való megfosztás (32.§. (1) f.), 1 hivatalvesztés - lelkészi jellegtől való megfosztás (32.§ (1) h.) - amit „palástvesztésként" ismerünk.
Az is köztudott, hogy egyházkerületünkben három elvált lelkész is betölt vezető egyházi tisztséget. De őket nem kinevezte valaki, hanem törvényesen a presbitériumok választották meg. Megválaszthatták, mert a bíróság nem alkalmazta a fentebb idézett 32. § (2) a. pontját. Úgy gondolom, azon is el kellene gondolkodni, vajon mi lehetett az oka, hogy a presbitériumok annyi „nem elvált" lelkész mellett mégis őket tartották - életüknek ezzel a terhével együtt - a legalkalmasabbnak, hogy azt a tisztséget betöltsék.
Meggyőződésem, hogy az evangélium igen-igen és nem-nem kettős tiszta fényét sokszínű világunkban csak közösen elfogadott törvényeink betartásával lehet megláttatni. Aki pedig ezzel szemben öntörvényűvé válik az előbb-utóbb magára marad, és az a tiszta fény is rejtve lesz előtte.
Gönc, 2004. november 29.
Csomós József, püspök