A holland gyökerű fiatalokkal nagyon könnyen és gyorsan megtaláltuk a közös munkálkodás útját, módját. Az első öt tábor „napközis" jelleggel működött, s így a nagyvisnyói fiatalokon, gyerekeken kívül csupán néhány szomszédos gyülekezetből tudtak még mások is bekapcsolódni. Az első öt év megszokott programját ebben az évben módosítottuk és bentlakásos tábort szerveztünk Hejcén. Ennek csak egyik oka volt az, hogy újítani kell, a másik - egy szintén nagyon fontos ok - a nyitás szándéka volt, esetünkben elsősorban az Egervölgyi Egyházmegye gyülekezeteinek ifjúsága felé. Voltak, akik éltek is a meghívással, és egy szerintük is remek táborban vehettek részt. A tábor záró estjén mindannyiunkat megdöbbentő őszinteséggel mondták el a fiatalok azokat a régi, feldolgozatlan, kibeszéletlen terheiket, sebeiket, melyeket abban a légkörben most végre lerakhattak. Az alkalmanként súrlódásoktól sem mentes hét után többen azt mondták el örömmel, hogy más emberként mennek haza, és jövőre is szeretnének eljönni. Újra megtapasztalhattuk, hogy nem csupán a stáb dolgozott, de Isten maga munkálkodott közöttünk és bennünk. Azzal a reménységgel készülünk a következő évre, hogy még többen szembesülhetnek majd azzal, hogy az Evangélium nem csupán egy hír, de életet formáló, örömmel megtöltő erő!

A beszámolót az együtt munkálkodó csapat nevében írta:

Victor János

nagyvisnyói lelkipásztor