2004 júliusában kettős ünnepre készült a gönci református gyülekezet. Egyrészt hálaadásra az elmúlt 10 esztendőért, melyben a Csomós házaspár áldozatos szolgálatával épülhetett, s túlzás nélkül mondhatjuk, fejlődhetett minden tekintetben. Másrészt az emlékezésen túl, a jövendő új, megerősítő alapkövét készült elhelyezni a gyülekezet Csomós Józsefné beiktatásával az ez évben létrehozott második lelkészi állásba. Ez az ünnep önmagában is sok mindenről beszél, s akik ott voltunk, hallottuk a múltra emlékező vagy épp a jövendőre tekintő szavakat, megérezhettük azt, mennyire kiváltságos ez az ünnep, s mennyi mindent tanulhatunk ebből az emlékezésből. Lehetne másként írnom, megszokott általánossággal, ahogyan sokszor beszámolunk gyülekezeteinkben történő eseményekről, de nem teszem, mert hiszem, 2004 júliusában még gönci beosztott lelkészként, minderről csak személyes élményként írhatok.
A 10 év röviden összefoglalt története, mind Jobbágy András kurátor, mind Csomós József lelkipásztor szájából őszintén, az egyszerű igazság meghatottságával hangzott el. Harcok, kétségek, melyekkel küzdeni kellett olykor hosszabb időn keresztül is, nem szegték kedvét sem a presbitériumnak, sem a sokat próbált lelkészházaspárnak. Így visszatekintve, nekem a fiatalok között is fiatal lelkipásztornak, a gönci gyülekezet elmúlt 10 esztendeje az Isten áldásáról, az ember felvállalt „jobbért" való küldetéséről és az egységes kitartásáról szól. Mindennek kézzelfogható gyümölcsei a gyülekezeti élet minden területén megjelentek. Fellelhetőek az épületek megújulásában, a Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia Kiállítás megszületésében, az ifjúsági klub és az új, többfunkciós gyülekezeti ház kialakításában. Megláthatjuk ezeket a gyümölcsöket, sokkal látványosabban az épületeknél, az irodai pontos és részletes adminisztrációban, a létrehozott jól működő körzetekben, a színesített hittanórákon, vizuális bibliaórákon, s tetten érhetőek a „Gyülekezeti-mozi" estéin is. Mindezek egyben érlelték a néhány hónappal ezelőtti elhatározást, a presbitérium - mérlegelve a gyülekezet feladatait és lehetőségeit - egyöntetűen döntött a második lelkészi állás létrehozásáról. Betöltésére Csomós Józsefnét, addigi beosztott lelkészt hívta meg, kinek beiktatása koronázta meg a 10 év emlékezetét. Az ünnepségen közel 500-an vettek részt, lelkipásztorok, gyülekezeti küldöttségek, az egyházmegyék és kerületünk vezetősége egyaránt. A korábbi szolgálati hely gyülekezetei is nagy szeretettel köszöntötték a beiktatott lelkipásztornőt, s az általa alapított Gönci Református Vegyeskar kórusművekkel szolgált. A gönci református gyülekezetnek immár 2 beiktatott lelkipásztora van, első alkalommal lelkipásztornő. Miről árulkodik ez nekünk? Számomra arról, amit a frissen beiktatott lelkipásztornő saját életére nézve így fogalmazott meg: „ amikor az Úr falat épített az egyik oldalon, kaput nyitott számomra a másikon". A gönci gyülekezet számára új kaput nyitott az Isten a második lelkészi állás létrejöttével, s Csomós Józsefné szolgálatával. Hiszem azonban azt is, hogy ezt a kaput nem csupán ebben a gyülekezetben akarja szélesre tárni a minden hatalom, minden erő és minden kegyelem Istene. 2004-ben egy 2400 lelkes településen, melyből mindössze 800 lélek református, új, második lelkészi állást hozott létre a presbitérium. Nem mintha nagyobbak, nem mintha erősebbek lennének, csak mert józanul látják a mát, s hittel remélik a jövendőt.
Így lehet hát ez a nap olyan, mely nem csupán az emlékekben él. A múlt egy napja, mely meghatározza a jövendőt.
Sóhajda Levente
Göncruszka