Sajnos azokat a napokat éljük, amikor a családok többsége válságban van. Egyre több gyermeket látunk, akik menekülnek otthonról, vagy a televízió hamis világából próbálnak tájékozódni és megoldást keresni a saját, kicsi életük nehézségeire. Nemcsak a szülők nyílt harca hat mérgezően a gyermekre, hanem az elfojtott, s a gyermek elől gondosan eltitkolt nehézségek is.
Amikor szembesül az apuka vagy anyuka a problémával, érzi, hogy tenni kellene valamit. De mit?! Azután szomorúan beletörődik - bár érzi, hogy ezzel a baj ott tornyosodik napról napra -, s azt mondja: „Tudom, látom, de most nincs időm." Talán akad olyan nap is, amikor komolyan szeretne valamit mondani a szülő, de a gyermek szívében az kalapál: „Aki te vagy, az olyan hangosan beszél, hogy nem hallom azt, amit mond" (kínai közmondás).
S itt még lehetne tovább fűzni azokat, amik tönkre teszik a családok életét. Így pedig az az intés és tanítás, amiről a Példabeszédek Könyve beszél, soha nem lesz ékes koszorú és ékszer.
„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." (Zsolt 127,5.) Egy ember Isten iránti szeretete abban is megmutatkozik, hogy azokkal az ajándékokkal, amiket az Úrtól kapott, hogyan bánik. Mivel egyre távolabb kerülünk Istentől, érthető, hogy egyre inkább feledésbe merül, hogy a családi fészek is Isten ajándéka. A tények önmagukért beszélnek, és jó lenne útját állni ennek a folyamatnak.
Szeptember 18-án a Dunamelléki Református Egyházkerület katechetikai konferenciát tartott, amelynek témája a család volt. Két héttel később, október 2-án pedig az Abaúji Református Egyházmegye Ongán tartott ugyanezzel a címmel egy családi csendesnapot, a Missziói Bizottság szervezésében.
Közel hatvanan ültünk a templomban délelőtt tíz órakor, amikor Baksy Mária esperes asszony megnyitotta az alkalmat, s az 1Thessz 5,12-18. alapján hirdette Isten Igéjét.
Elsőként Molnár Sándor cserépfalui lelkipásztor szólt a családról, úgy, ahogyan az Isten üdvtervébe tartozik. Az első emberpár Istennel való kapcsolatáról beszélt, ami páratlan harmóniát tükrözött, de Ádám és Éva lázadásának következménye az lett, hogy elveszítettük ezt az állapotot. Szemléletesen ábrázolta az előadásában, hogy mit jelent az élet és halál közti szakadék, amely lezárja az átjárást. Az imádság erejének hatalma van, s nem szabad megfeledkezni a hálaadásról egy-egy családtagért, akinek az imádsága a mi életünkre is kihat.
Fodorné Ablonczy Margit Kecskemétről érkezett, ahol vallástanár. A család összetartó erejéről beszélt nekünk, aki maga is nagy családból származik, és Istennek hála, minden évben találkozik az egész család, ami mára száz főt számlál. Arra figyelmeztetett, hogy nem lenne olyan sok lelkileg beteg gyermek, ha a szülők között békesség lenne. Ma keveseknek adatik meg, hogy úgy szeressék őket, ahogyan arra szükségük van. Nagyon kevesen ülnek együtt a vacsoránál, sőt le sem ülnek, arra pedig még ritkább a példa, hogy együtt imádkozzanak. Pedig ezzel magunkat fosztjuk meg a közös lelki élménytől. Ha Isten jelenlétében próbálnánk élni, a Sátánnak sem lenne lehetősége garázdálkodni.
A harmadik előadás előtt közösen megebédeltünk, hiszen amíg a templomban voltak a „nagyobbak", a „kisebbek" egy bábjátékot és egy pantomimot láthattak. Dr. Enghy Sándor abaújszántói lelkipásztor előadásában bibliai példákon keresztül világította meg, hogy a nagy is csak akkor lehet nagy, ha az Úr szemében az. Isten népe csak úgy lehetünk, ha eszközökké válunk a Teremtő kezében. Csak ott lehet áldás, ahol Ő van az első helyen. Az előadása végén feltette ezt a kérdést: Miért jöttünk? Mit vártunk ettől a naptól? „Azért jöttünk ide, hogy Istenhez közelebb kerüljünk" - hangzott a válasz.
Aki meghallgatta mindhárom előadást, az már nem üresen tért haza, mert mindenki épülhetett ezen a napon. Az Ongai Gyülekezet nagyon sokat dolgozott ezért az alkalomért. Köszönjük nekik! Isten áldása legyen mindazokon, akik imádságban kérték az Ő segítségét.
„Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." (1Thessz 5,13b-14.)
Sipos-Vizaknai Gabriella
lelkipásztor, Vizsoly