lyen jellegű ünnep már nagyon régen volt itt, ezért igyekezett mindenki maximálisan kivenni a részét a teendőkből. Majd kettő órakor megszólalt a harmónium, és énekelni kezdett a templom. A sok-sok hang egybefonódott, és a 25. zsoltár dallama messze hangzott, s hirdette a szívekben élő és örvendező Isten nevét. A Krónikák első könyvéből szólt az ünneplőkhöz az Ige, a l5. fejezet 25-28. verseiből. Dávid Jeruzsálembe viszi a Szövetség ládáját. Már nem úgy, mint korábban, hanem a megfelelő lelkülettel, áhítattal, alázattal. Ez a lelkület kell a templomépítéshez is, sőt minden hétköznapinak tűnő cselekedetünkhöz. Szavainkkal, tetteinkkel, viselkedésünkkel, munkánkkal dicsőítjük vagy gyalázzuk Isten nevét.

„Amikor a kőműves keveri az anyagot, vagy a segédek szorgoskodnak, akkor érezniük kell, hogy Isten háza más épület, mint a többi. Azt ugyanazzal az alázattal, önzetlenséggel, odafigyeléssel kell létrehozni, mint ami kell az imádság elmondásához vagy a Biblia olvasásához... Ez a belső remegés, csend, nyugalom, harmónia, ez a szívből, lélekből fakadó adakozás, világmegszépítő szándék, ez az Isten felé megmutatkozó kitárulkozás adja a szép vagy megszépült templom igazi szerkezetét" - hangzott az igehirdetésben.

Hernádszurdok igazi segítőkre, lelkes keresztyénekre talált, akik Hollandiából, a tiendeveeni és a newbalingai gyülekezetekből érkeztek már több éve hozzánk, Makatura József hernádszurdoki származású lelkipásztor testvérünk közvetítésével. Évente kettő-három alkalommal meglátogatták a gyülekezetünket, és adományaikkal, melyeket Hollandiában gyűjtöttek, segítettek bennünket. Felsorolni is nehéz lenne mindent, de talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy önzetlenül, örömmel és Isten iránti hálával tették. Komolyan veszik a Szentírás minden mondatát, és gyakorolják a hétköznapi életben. A testvéri kapcsolatból mindkét gyülekezet sokat tanulhatott. Ez a hálaadó istentisztelet szépen kifejezte mindezt. Gondnok úr, Krakkai András részletesen szólt azokról, akiknek a megújult templomot köszönhetjük. Így mondtunk köszönetet Egyházmegyénknek, Egyházkerületünknek, minden segítő kéznek, adakozó testvérnek.

A hálaadó istentiszteleten jelen voltak a holland testvérek is, tizennyolc fővel, köszöntötték az ünneplőket, s egy emléktáblával leptek meg minket, rajta az Ő kis templomukkal és egy bibliai igével, mely emlékezteti az ide betérőket, hogy a keresztyének megtalálják egymást, bárhol legyenek is a világon. Az Isten szeretete a közös nyelvünk. A szószékkel szemben helyeztük el a falon a szép ajándékot.

Ezt követően Széll Alexandra hetedik osztályos tanuló szavalatát hallgattuk, majd az Abaúji Református Egyházmegye esperese, Baksy Mária köszöntötte az ünneplőket. A l67. dicséret éneklésével zártuk istentiszteletünket, s átsétáltunk a régi iskola épületébe a gazdagon megterített asztalokhoz. A baráti beszélgetés, ismerősök üdvözlése, a falatozás, koccintás olyan családias, közvetlen hangulatú volt, hogy az utolsó vendégek több mint két óra múlva tértek haza.

Hiszem és érzem, hogy emlékezetes nap volt ez mindenki számára, aki csak el tudott és el akart jönni. Isten áldása mindvégig rajtunk volt. Áldassék az Ő neve!

Kovács Balázs

lelkipásztor