Az esperesi jelentések gyakorlatától eltérően én itt, az első helyen emlékezem meg az elköltözött lelkipásztorról, hivatali elődömről, Csomós János szikszói lelkipásztorról. Istenünknek köszönjük meg az ő életét, hűséges szolgálatát. Hitünk szerint ő már hazaérkezett. A végső viszontlátás reménysége alatt vettünk búcsút tőle és azoktól a gondnok és presbiter testvérektől, akik az elmúlt évben mentek el közülünk a minden élők útján.

Jelentésem elején tisztelettel megköszönöm a gyülekezetek Presbitériumainak azt a megelőlegezett bizalmat, mellyel az időközi esperesválasztáskor rám szavaztak. Akik nem szavaztak rám, őket is kérem, fogadjanak el hivatali elöljárójuknak, tiszteljenek meg bizalmukkal és figyelmükkel.

Esperesként sem több, sem kevesebb nem akarok lenni, mint amire református egyházunk törvénye feljogosít, illetve kötelez: az egyházmegye 98 anyaegyházközségének s a szórványoknak igazgatása és kormányzása Isten Igéjének fényében és törvényeink értelmében. A feladat nem kicsi, mondhatná valaki, nem is nőnek való, legalábbis magyarországi egyházunkban nem volt még példa rá. Való vagy nem való, Isten ezt rendelte, engedte elhordozni a mi számunkra.

A jövő felé tekintve kívánságom, kérésem az, hogy az Abaúji Egyházmegye maradjon meg az, amivé formálta Isten az előző két ciklusban. A már említett fegyelmezettséghez párosuljon a jó közérzet, hogy gyakran érezzük azt, amit Csomós József, akkor esperes úr szájából többször hallhattam: „jó Abaújban reformátusnak lenni". Isten az, aki a jövendőt készíti számunkra. Ő nemcsak múltunk és jelenünk, de jövendőnk is. Ezért az emberek, szolgatársak irányában kifejezett köszönetnél is előbbre való a hála és köszönet a mindenséget teremtő és fenntartó Istennek. Őt, a mi Urunkat illeti a hála és magasztalás mindazokért a jókért, amiket az elmúlt esztendőben készített gyülekezeteink, magyar református népünk számára, és megengedte, hogy egyházmegyénk egésze a mostani állapotra eljusson.

A népmozgalmi adatokra tekintve elmondhatjuk, hogy ma Abaújban 19.650 személyről tudjuk, hogy református. A keresztelések és konfirmandusok száma szinte hajszálra megegyezik az előző évivel. 318 keresztelés és 271 konfirmandus volt. A házasságot kötöttek száma 76-ról 53-ra csökkent. A temetések száma pedig 36-tal kevesebb, mint azt előző évben: 456. Az úrvacsorával élők száma 1037-tel több, 32.365.

Istennek legyen hála érte, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig minden gyülekezet szószékén hirdettetik az Isten Igéje, a helyi és körzeti iskolákban ott vannak lelkipásztoraink, hogy az evangélium szerint reformált hit erejével tanítsák a jövő egyházának tagjait, azokat, akik majd beülnek utánunk a templompadokba. Templomaink nem üresednek - ha nem gyarapszunk is -, de Isten kegyelméből megmaradunk, Tőle kérjük, várjuk megtartásunkat a jövőben is.

Templomaink, parókiáink állapotáról, azok felújításáról külön jelentés szól majd. Jelentésemben csupán a pályázatok lehetőségére kívánom felhívni a figyelmet. A különböző, főleg az unióhoz kapcsolódó pályázati lehetőségek mára már olyan részeivé lettek a mi közegyházi és gyülekezeti életünknek is, amiknek kihasználása nagyon fontos feladat. Felelősek vagyunk azokért a - merem így mondani - kincsekért, amik az atyáink által teremtett értékek, amiket gyarapítani, továbbadni kötelességünk az utánunk jövő nemzedéknek.

Jelentésem vége felé közeledve a lelkipásztori kar életében és összetételében történt változásokról szólok. 2003-ban nyugállományba vonult id. Kölönte Sándor felsődobszai lelkipásztor, aki helyettes lelkipásztorként tovább végzi a szolgálatot. Áldást kérünk a nyugdíjas lelkipásztor életére.

Voltak kollegáink, akik a többre hivatottság miatt távoztak Abaújból. Így kívánunk Major Zsoltnak Sajószentpéteren, Sáfrány Zoltánnak Bugyin áldott szolgálatokat. A nyáj nem maradt pásztor nélkül. Hálát adtunk a hozzánk érkezett lelkésztársakért, abaújkéri körzetben Polgár Tiborért; Sóhajda Leventéért, Sóhajdáné Samu Zsuzsannáért és Losonc Gézáért, akik VI. éves hallgatóként segédlelkészi évüket töltötték, töltik Göncön, Abaújszántón és (Losonc Géza esetében) Jósvafőn, ill. a martonyi körzetben. Nagy Mariann segédlelkészi évét letöltve maradt az encsi körzetben beosztott lelkészként.

Családi állapot tekintetében örvendetes esemény következett be két lelkipásztorunk életében. Barna Sándor rásonysápberencsi lelkipásztor megnősült, Soltész Gabriella baktakéki lelkipásztor pedig férjhez ment. Istenünk áldja meg testvéreink családi életét.

Gyerekek is születtek a lelkipásztorcsaládokban. Vizsolyban a Sipos Vizaknai házaspár, Telkibányán Molnár Sándorék, Hernádszentandráson Gazsiné Vízi Éva és férje örömében osztozunk megszületett fiú gyermekeikért, Isten áldását kérve a kicsinyekre és nagyokra.

Kívánom és kérem nemzetünk, egyházmegyénk és gyülekezeteink minden tagja részére Isten áldását. Vezetők és vezetettek találjanak nap mint nap nagyon sok okot az örvendezésre és hálaadásra az Isten áldásaiért.