Az ígéretesen induló mozgalmat azonban megtorpanásra kényszerítette a világgazdasági válság, majd a háborús helyzet éleződésével a PADOSZ tényleges tevékenysége lassan elsorvadt, a második világháború után pedig formálisan is feloszlatták.
Az öregdiák baráti körök szervezett működése – a miskolciak kivételével, akik Palumby Gyula vezetésével, asztaltársaságnak álcázva, már 1952-ben összejöttek – csak 1956 után indulhatott újra. Néhány volt pataki diák, az érettségi találkozók hangulatát idézően, egy kis beszélgetésre gyűlt össze 1960 júniusában Budapesten, a Rózsadomb étteremben. Ez lett a háború utáni öregdiák mozgalom budapesti nyitánya. Az ismétlődő összejövetelek Harsányi István szervezésében határozott rendszerré formálódtak. Ennek mintájára előbb 1963-ban Debrecenben, majd 1987-ben Nyíregyházán, 1995-ben Ózdon alakultak öregdiák baráti körök. Az öregdiákok szervező erejét a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány létrehozása bizonyítja: az alapítványt a baráti körök tagjai közül 114 alapító hozta létre 1989-ben, azzal a céllal, hogy anyagi erőforrásokat gyűjtsön a Sárospataki Református Kollégium visszaállításához. Minthogy ez a cél már 1990-ben megvalósult, az alapítvány a továbbiakban az intézmény működését támogatja.
A Pataki Diákok Szövetsége (PADISZ) végül 1996-ban alakult újra, de eltérően a PADOSZ-tól, ezt nem magánszemélyek, hanem intézmények és szervezetek hozták létre. Az országos szövetség ismételt megerősödésében jelentős szerepe volt Ködöböcz Józsefnek.
Az újjáalakult Pataki Diákok Szövetsége célja, hogy a sárospataki iskolák, a város és a zempléni régió érdekében, a sárospataki nevelésügy évszázados értékeit felhasználva élő kapcsolatot alakítson ki a jelenlegi és a volt pataki diákok között, és hasznosítsa a pataki diákok erkölcsi, szellemi, kulturális és kapcsolati tőkéjét. Céljaink megvalósításában számítunk valamennyi sárospataki diák és tanár ötleteire, javaslataira, vállalásaira és alkotó közreműködésére, közvetlenül vagy valamely tagszervezet keretében.
Bolvári-Takács Gábor