Profán apokalipszis

Előállván pedig a fenevad, mondá a hazugságot igazságnak, és sokakat elhitet vala, mert hatalma vala arra, hogy azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének. Hisznek pedig neki számosan, és nagy sokaság voksol vala reá, mert azt mondá nekik, hogy minden igen jó, s ígéré nekik, hogy majd nagy lakomákat csapnak, s azok ennek igen örvendezének.

Szól és beszél vala pedig ez a fenevad az övéi előtt is, és az ő beszéde neveztetik okádéknak. Háborgának pedig sokan, amikor nyilvánvalóvá lett a fenevad gonosz beszéde. Akkor mondá a fenevad: Legyen háborúság a városban, és mondassanak az igazság fiai hamisságnak. Küldé pedig a fenevad a gonoszságnak seregét a városba, akik öltöznek a háborgók öltözetébe és azt mívelik, hogy sokan gyújtogatnak vala az utcán. Akkor mondának a fenevad szolgái: Íme, gyújtogatnak a háborgók, mert bántalmazni akarják a mi nagy és igaz vezérünket. Emlékezni készül vala pedig az ország a gonoszok által egykor megöletettekre, s a fenevad is leborul nagy ájtatosan, de az ő szívében mást gondol vala. S ismét küldi vala a gonoszságnak seregét a háborgók közé, a háborgók öltözetében, és azok ismét azt mívelik, hogy sokan törnek és zúznak vala. Akkor monda a fenevad: Íme, mily nagy nyugtalanságot okoznak a háborgók! Nosza védjük meg a várost! S parancsol vala a fenevad a poroszlóknak, mondván: Menjetek és öljetek! Elindulának pedig a poroszlók, és az ő sisakjuk hasonlatos vala a mezei pásztorok ama vasfazékjához, amit közönségesen bográcsnak neveznek, és az ő kezükben villámló fegyver vala, és viselnek öldöklő botot is, amely hasonlatos vala a halálos kígyóhoz, a viperához. Bántalmaznak pedig vala válogatás nélkül kicsinyeket és nagyokat, nőket és férfiakat, ifjakat és véneket, sokakat megsebeznek, és megrészegednek azoknak vérétől. Adatik nékik ezért vérdíj gyanánt hatszor tízezer tálentom - s ímé elvették jutalmukat!

Akkor szól vala és mondá a fenevad az ő szolgáinak: Az ispotályokat be kell zárni, hulljon el a férgese az árokparton. S az iskolákat is meg kell szüntetni, kicsiket és nagyokat, és pénzt kell szedni azoktól, akik tanulni akarnak. Mindenek ára emelkedjen és az adók is felettébb növekedjenek, de a multikat ne bántsátok!

Szomorkodék vala és igen kesergék az én szívemben az én népemnek romlásán, mindezeket látván. S akkor hangot hallék, amely ezt mondja vala: Ne légy felettébb szomorú, mert a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké, mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!

Én, DiDimus, hallottam és láttam mindezeket, sőt még nagyobbakat is. Akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, ímé az is hallja és lássa!

(Szerkesztőségi megjegyzés: A fenti írás a fantázia szüleménye. A valósággal, valós személyekkel, csoportokkal stb. való bármilyen összefüggés vagy felvetődő azonosság csupán és kizárólag a fatális véletlen műve lehet.)