Augusztus 27-én vasárnap délután községünkben a templom felé igyekezett sok lélek. A jubiláló konfirmandusok és a gyülekezet tagjai jöttek, hogy együtt adjunk hálát Istennek az elmúlt évek áldásaiért, megtartó szeretetéért; együtt járuljunk a megterített asztalhoz. 20, 30, 35, 40, 45, 50, 55, 60, és annál régebben konfirmáltak érkeztek. Az ünnepi istentiszteleten vendégünk volt Baksy Mária, az Abaúji Egyházmegye esperese.
Az ünneplő gyülekezettel megtelt templomban a kezdő zsoltáréneket követően nagytiszteletű Baksy Mária esperes asszony hirdette Isten igéjét a János ev. 6;41-51 alapján: Jézus az élet kenyere, aki bennünket is táplál szüntelen itt a földi életben, de ezzel együtt az örök életre is. Az igehirdetésre a gyülekezet énekkarának Istent dicsőítő éneke válaszolt.
A helybeli lelkipásztor a Heidelbergi Káté 1. kérdés felelete alapján emlékezett vissza a konfirmációra, megemlékezett az immáron elhunytakról, betegekről. A jubiláló konfirmandusok egykori fogadalmukat, hogy „Krisztus szövetségében meg akarnak maradni, és követni kívánják őt, és vallást tesznek róla" és ígéretüket, hogy „Jézus Krisztus követői és református anyaszentegyházunknak egész életükben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló, és áldozatra kész tagjai lesznek", közös hitvallástétellel együtt megerősítették. Ezt követően közös énekléssel emlékeztek az egykori konfirmációra: „Szent hitünkről vallást tettünk, Te hallottad, jó Atyánk! Engedd mindig azt követnünk, amit itt most fogadánk..."
Úrvacsora vételére először a 37 jubiláló testvérünk állt ki együtt. A közös úrvacsorát követően ez alkalomból Kálvin csillagot, emléklapot mindenki egy-egy személyre szóló áldó Igével, és ajándékkönyvet kaptak az esperestől, a lelkésztől és a gyülekezet gondnokától, amikor egyenként idősebbektől a fiatalabbakig jöttek, közöttük az egykor itt szolgáló Varga Károly lelkész-tanító fia is.
Köszöntést mondott az egyházmegye nevében Baksy Mária esperes, és a Példabeszédek 4,23. alapján bátorította a jubilálókat. Köszöntöttek még Varga Tibor mint Varga Károly unokája, Veresné Fóris Rozália a találkozósok nevében. A köszöntőket követően úrvacsorázott az egész gyülekezet, és az istentiszteletről lelkiekben meggazdagodva léphettünk ki templomunk ajtaján.
A templomi élet kenyerével való áldásos lelki tápláltatást követően az óvoda ebédlőjébe vonultunk át szeretetvendégségre, ahol gazdagon és igényesen megterített asztalok vártak bennünket. Az óvoda szakácsnői készítették el mindenki számára a finom ételeket nagy odaadással, és szíves örömmel, hiszen rájuk minden alkalommal számítani lehet, hogy készségesen így szolgálnak Istennek. A gyülekezet asszonytestvérei pedig finom süteményekkel járultak hozzá a vendéglátáshoz. A kora esti órákban az ünnepség bezárásakor együtt adhattunk hálát Istennek testben és lélekben gyarapodva az Ő gazdag áldásaiért, e szép ünnepségért, melynek folytatását a következő évben is várjuk.
Szabó Péter lelkipásztor
Szuhogy