Felismerjük-e mi szülők, tanítók, lelkészek az ebben a mondatban rejlő hihetetlenül nagy felelősségünket? Mert itt nem egyszerűen azt mondja Jézus, tanítsatok meg valamit, oktassatok egy tantárgyat, hanem - engedjétek Hozzám! Óriási különbség. Egyszerű példát említek. Tarthatunk tudományos előadást a tűzről, leírhatjuk, hogyan gyújthatjuk meg, milyen fát kell hozzá használnunk, de ettől még nem melegszünk meg mellette, nem halljuk a pattogását. Így van ez a hit oktatásával (?) is. Kitalálhatjuk, hogyan lehet érdekesen, élményszerűen, tantervek szerint oktatni, csak éppen a célját nem éri el a fáradozásunk, ha nem engedjük a gyermekeket a tűz közelébe. A kérdés tehát az számomra: mi a célunk? Mit akarunk elérni? Hová akarunk eljutni?

Engedjük- e Jézushoz a gyermekeket? Talán sokan most azt mondják, hát persze, mi más lenne a cél? Mégis álljunk meg ennél a kérdésnél! Hiszen a hitoktatásban résztvevő gyermekek egy része eljut a konfirmációig, amikor ő maga tehet bizonyságot a Jézus Krisztusba vetetett hitéről. Tételezzük fel, hogy valóban így is van. De hová tűnnek el azután? Ha Jézushoz vezettük őket, nem fordulnak el tőle, legfeljebb kitérőket tesznek, mert aki a tűz melegét ismeri, nem vágyik arra, hogy megfagyjon - az előbbi példánál maradva. Mégis hiányoznak a gyülekezeteinkből a gyermekek, de főként a fiatalok! Miért? Nem vagyunk elég érdekesek, olvastam nemrég valakitől. Nem vagyunk elég modernek, hallottam egy másik véleményt. Sokan előítélettel viseltetnek a történelmi egyházak iránt, vagy éppen szakítani szeretnének a hagyományokkal. Vagyis akadállyá válunk a legjobb szándék mellet is a Jézushoz vezető úton?

Azt gondolom, a válasz az életszerűségben rejlik.

Ha tudunk maradandó értékrend szerint, Krisztusi értékrend szerint mai kérdéseket megválaszolni, akkor Jézus hiteles követőiként tesszük a dolgunkat, ha nem, akkor elveszünk mi is és a ránk bízottak is.

Ha tudunk megfelelő kereteket biztosítani, amely keretek között jól érzi magát a 3-16-30-60 éves is, akkor fontos lesz a hely, az idő, az alkalom, ahol JÉZUSSAL találkozhat. Fontossá lesz az a közösség, ahová azért vágyakozik, mert JÉZUS jelenlétét érzi meg, mert átjárja az égő tűz melege.

Amikor Jézus találkozott a csüggedt tanítványokkal az emmausi úton, azok azt érezték, hogy míg Jézus beszélt hozzájuk, átjárta valami a szívüket. Ez a „valami" a Lélek ereje, a Lélek tüze volt, és felismerték a velük beszélő Jézust.

Ezt a boldog felismerést kívánom gyülekezeteink aprajának és nagyjának egyaránt, hogy a hit ne csak tan legyen, hanem megélt valóság az életünkben.

Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor

Miskolc-Avas