Az igehirdetés szolgálatát dr. Börzsönyi József esperes végezte a Zsoltárok 84:2-8 alapján. Meglepődve ismertem rá első benyomásaim összefoglalására. A templom ugyanis szép és különleges. Jól illeszkedik a környezethez, a tájhoz, a környék köveiből épült. Vannak épületek, amelyek ámulattal tölthetnek el, ám az ünneplésben mégsem a templom ékessége és szépsége a döntő, inkább az, hogy ez a lelki vágyakozás helye, ahová kívánkozik eljutni az ember. Az itteniekben is ez a vágy volt meg: legyen templomunk, ahová vágyakozhat a lelkünk. A zsoltáros is elgyönyörködhetett a jeruzsálemi templom hatalmasságában, ékességében: vágya az volt, hogy csak az udvaráig eljuthasson. Kívánom, hogy ez a boldog érzés töltse el azokat, akik eljutnak ide. Hiszen tele van zaklatottsággal, nyugtalansággal a világ, sokszor az otthonunk is, itt azonban a hívogatás szól, hogy Jézus Krisztus minden nyugtalanságtól megszabadít. Boldog ember az, akinek a Vele való közösségben megújul lelke. A zsoltáros azonban nem csupán gyönyörködik, megnyugszik, erőt merít, hanem egy feladattal indul el. Isten hívogat, megerősít, aztán küld, hogy ne legyen siralomvölgy az a hely, ahol járunk, ahol élünk, hanem a szeretet és béke forrása, ahol emlékezhetünk, amikor hálát adunk neki. Mindannyiunkat, akik itt vagyunk, küldeni akar, közeli vagy távoli célokkal, hogy ne legyen siralomvölgy ez az ország.
Kertész Józsefné gondnok beszámolójából rövid áttekintést kaphattunk a 10 év munkájáról. 10 éve adtak hálát az elkészült templomért, melyet a 30 fős gyülekezet épített nagy elszántsággal, áldozatkészséggel. 1989 karácsonyán még a régi általános iskola egyik termében tartották első istentiszteletüket, 1996 szeptemberére pedig már új templomukban. Azóta elkészült a harangláb, a harang villamosítása, a kovácsoltvas csillár, a kovácsoltvas kapu és kőkerítés, a fűtés, a templomkertben található márványtáblás kőtömb az Úri imádsággal, két napja a szószék és a szószékkorona. Mindezt a kb. 5 millió forintos szépülést, gazdagodást az egyházmegyei építési segély, a helyi önkormányzat és kisebbségi önkormányzat hozzájárulása, valamint a gyülekezeti tagok adományai, a községi elöljárók, az egyházi vezetés, a Porcelángyár támogatása tette lehetővé.
Petró Béla, az építő-építtető lelkipásztor is jelen volt az ünnepen, és rövid köszöntőjében és visszaemlékezésében Pál apostol tanításának szellemében és szavaival gazdagította a közösséget: „Szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus adja meg nektek a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek Őt.; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az Ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma rajtunk, hívőkön." (Efezus 1:16-19)
Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő köszöntésében kimondott egy talán sokakban megfogalmazódó kérdést. Vannak ugyanis olyan helyek, ahol több száz éves templomok állnak. Lehet-e ezzel szemben tíz évért hálát adni? Nem csak a kérdés, a válasz is elhangzott: a hollóházi református templom léte felkiáltójel.
Olyanok élnek itt, akik a semmiből is tudtak építkezni, mégpedig templomot. A templom pedig az a hely, ahol Isten igazsága, Jézus Krisztus evangéliuma szólal meg. Ez az igazság közösségeket, népeket tartott és tart meg. Minden templom jelenléte az Isten igazságát hirdeti.
A hálaadó istentisztelet alkalmán megismerhettük a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend (Debrecen) Lovagjait, akik a kovácsoltvas szószék és szószékkornak készítői és adományozói. Elhangzó hitvallásuk szerint feladatuknak tartják, hogy ki-ki azzal járuljon hozzá az épüléshez, amilyen ajándékot felülről kapott.
Deliné Horkay Márta, a gyülekezet lelkipásztora nem feledkezett meg azokról sem, akik az elmúlt esztendőkben áldozatos munkával járultak hozzá a közösség és templom épüléséhez. Megköszönte többek között a gyülekezet eddigi gondnokainak szolgálatát, illetve az adni akaró és tudó „világiak" áldozatvállalását, segítő hozzáállását.
Az istentisztelet után a templom kertjében, majd az iskolában szeretetvendégségen vehettek részt a vendégek, ami családias hangulatú asztalközösségként tovább erősítette a közösséget.
Isten áldja meg hollóházi testvéreink életét és „üzenetét".
Barnóczki Anita és Rácsok Gabriella