Egy rá nagyon jellemző személyes emléket hadd örökítsek meg. Még a 80-as évek közepén egyházlátogatóként érkezett hozzánk az erdőbényei parókiára. Kedvesen érdeklődött a család felől, hogyan érezzük magunkat a gyülekezetben. Utána engedelmet kért, hogy végignézhesse a könyvespolcomat és azonnal megakadt a szeme Barth dogmatikájának tizenhárom kötetén, amelyet nem sokkal azelőtt kaptam Svájcból a Barth-Institut által kiírt pályázat első helyezettjeként. A feladat Barth teljes magyarnyelvű bibliográfiájának összeállítása volt. Amikor ezt elmondtam neki, teljesen fellelkesedett és rögtön belefeledkeztünk valamilyen elméleti teológiai kérdésbe. Persze inkább ő beszélt, én a pályakezdő fiatal lelkész inkább lebilincselve hallgattam rögtönzött, de nagy tudásról, széles látókörről és éles kritikai érzékről tanúskodó előadását. Még a presbitérium előtt is megdicsért, hogy ilyen tudós és tudományszerető embert falusi parókián régen látott. Éreztem, hogy szívébe és megtisztelő barátságába fogadott. Ettől kezdve mindig szeretettel figyelte írásaimat, munkáimat, mindenre reagált, ha bármilyen rendezvényünk volt később a Teológián, örömmel vett rajta részt.

Lelkészi szolgálatát több évtizeden át a prügyi és a taktabáji gyülekezetben végezte, mellette doktorált, tudományos munkát végzett, cikkeket írt. A nehéz időkben is mindig szenvedélyesen kiállt az általa felismert igazságok mellett és ezzel a szenvedéllyel szerette Patakot és az Alma Matert.

Győri István

(A Sárospataki Református Teológiai Akadémia évkönyve 1996-2006)