Együvé tartozni testben-lélekben, együtt mozdulni egymás védelmében egymásért, egy közös célért. Elképzelhetetlen volt az élet, a puszta létezés szövetségkötések nélkül. Apa fiával, testvér testvérrel, ember emberrel lépett szövetségre. Sokszor úgy érezzük a bibliai végső időkben, hogy szétszakadnak a régi, megszentelt szövetségek. S valóban Jézus beszél is erről az utolsó idők jeleiről való kijelentésében. Van azonban egy szövetség, amelyen a földi, s égi seregek sokasága sem üthet rést. Van egy szövetség, amely örökkévaló szeretet kötelékével köttetett. Az örökkévaló Isten a mi Urunk Jézus Krisztussal Új Szövetségre lépett a földdel. E szövetség célja az új teremtés, hogy Isten Krisztusban megbékéltesse magával a világot. Ezen újszövetség oltalma alatt újra kibontakozóban vannak a köztünk, emberek között köttetett szövetségek is. A Lélek e szövetségek között kimunkálta közöttünk egy csodálatos közösség, a Református Nőszövetség megszületését. S bár a történelem viharai több-kevesebb sikerrel próbáltak ellene törni, mégsem sikerült. Mindig újra és újra éled, és mindig egy kicsit megújul közben. Kiterjeszti munkáját, és egyre szélesebb körben öleli magához a világot. Segélyakciókat szervez, elesetteket karol fel, értékeket ment, hitre nevel, találkozásokat: előadásokat, konferenciákat szervez.

A Tiszáninneni Református Nőszövetség életének eseményei közt így került megrendezésre 2006. április 1-jén, a miskolci Egyházkerületi Székházunk imatermében, a Bocskai emlékév jegyében egy nagyszabású konferencia. Mint lelkipásztornak, és mint nőnek egyaránt hálával telik meg a szívem a felülről való vezettetésért, hogy a gyülekezetünk nőszövetségi tagjaival részt vettünk ezen az alkalmon.

A megérkezés pillanatától csodálatos légkör bontakozott ki a zsúfolt teremben. Érdeklődő tekintetek, mosolygó arcok, az eddig ismeretlenektől is jövő meleg köszöntések jól estek lelkünknek. Mindannyian érezhettük, találó és igaz az Igevers, amely a meghívó körlevélen bíztatott: „Az Úr, ő az, aki előtted megy".

A délelőtti programsorozat legelső és legfontosabb szava volt a hálaadás. Nagytiszteletű Börzsönyi Józsefné lelkipásztor szolgálata egyszerre csendesítette és izzította szívünket, és elemelte lelkünket egy olyan dimenzióba, olyan mélységekbe és magasságokba, ahonnan erőt meríthetünk mindennapi, ránk bízott szolgálatainkhoz.

A lelki elcsendesedés után a köszöntésekre került sor, ezt követően pedig egy felemelő dicsőítés részeseivé váltunk a Birtalan Judit vezette tiszaújvárosi énekkar szolgálata alatt. De nemcsak lelki eledellel éltünk, hanem az ismeretek, a tudomány elmélyítése is helyet kapott. A Bocskai emlékév apropóján Szabó András történész professzor tisztelt meg minket előadásával, majd dr. Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke lelkesített bennünket szolgálatával.

A konferencia áldása, Lélektől vezérelt volta abban is tükröződött, hogy a délutáni beszámolókat és előadásokat mind létszámban, mind figyelemben olyan érdeklődés kísérte, mint ahogy azt a délelőtt folyamán tapasztaltuk.

A művészet szépsége hitünk számára is rendkívül fontos, mert ki nem mondható szavak, érzések, gondolatok a művész által mégis kimondatnak, méghozzá olyan formában, hogy bensőnk legmélyebb húrjait pendítik meg. Ilyenek voltak Petrőczy Éva költőnő versei is. S hogy mennyire igaz ez, mi sem bizonyítja jobban, hogy az árusított versesköteteket hamar elkapkodták. A versek után nagytiszteletű Szabó Sándor lelkipásztor és munkatársai színvonalas beszámolóival, szép fotóival bemutatásra került a Nyilas Misi ifjúsági ház, majd a kerületek Nőszövetségeinek köszöntései kerültek tolmácsolásra. Végül, a zárszó előtt szó esett terveinkről, feladatainkról, konkrétan is a 2006. évi Magyar Református Világtalálkozó keretein belül megrendezett Magyar Református Nőszövetségi Világtalálkozó terveiről, részleteiről, mely hisszük hasonló áldásokat tartogat majd. A nap végeztével, a szeretetvendégség közben megfogalmazódott bennem a gondolat, milyen nagy családom is van nekem. Mert mikor a finom falatok közt válogatva egymásra néztünk, éreztem, mindannyian testvérek vagyunk.

Köszönet illeti a Mindenhatót kimondhatatlan és megszámlálhatatlan ajándékai közt ezért a napért. Kívánom minden kedves testvéremnek, hogy ne a talmi csillogást keresse, hanem tapasztalják meg, igaz Jakab apostol szava: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá". Kívánom a kedves olvasóknak, hogy átélhessék mindezt, és biztatok minden kedves testvéremet, jöjjön el, és hívjon el másokat is nyári találkozónkra.

Szalay Ibolya lelkipásztor, Telkibánya