Hogyan beszélhetünk például a húsvét, vagy a pünkösd történetéről egy óvodás gyermeknek? Vannak gyerekek, akik szívesen hallgatnak egyszerűen mesét. De egyre többen vannak azok, akik hozzászoktak az állandóan villogó képernyőhöz és csak látni képesek. Ezért jó, ha az evangélium üzenetét is láthatóvá tesszük, például bábokkal. Az elmúlt másfél év tapasztalata az volt, hogy bárhol hirdettük ilyen formán az evangéliumot - hiszen nemcsak gyülekezeti keretekben, hanem óvodákban, iskolában, fogyatékos otthonban, kultúrházban volt alkalmunk erre a szolgálatra - mindenütt megértették a gyermekek. Minden alkalommal megtaláljuk a módját a visszakérdezésnek, az énektanulásnak és egy-egy bibliai vers megtanításának. Így lesznek maguk is részesei a „játéknak" és megértői a Biblia üzenetének. Ezeknek a játszóházaknak másik fontos része, hogy itt a szülők és gyerekek, együtt tanulhatnak, a kézműves foglalkozások alkalmával közösen készíthetik el azokat a tárgyakat, amelyek emlékeztetnek a hallottakra és látottakra. Közös élménye lehet a családnak az evangéliummal való találkozás.
Ma, amikor szülők és gyermekek úgy töltik napjaikat, hogy alig-alig jut egymásra idejük, jó látni azt, hogy egy-egy ilyen játszóházban a család is együtt tud lenni.
Meggyőződésem, hogy ha sikerül családi közösségeket megerősíteni, evangéliummal „megfertőzni", akkor nemcsak a mi gyülekezetünk, hanem egész református keresztyén anyaszentegyházunk megerősödhet, és akkor jó reménységgel lehetünk JÖVENDŐNK felől.
Hangóné Birtha Melinda
lelkipásztor