„…a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg” (12)

A legbuzgóbb, a legodaadóbb keresztyén életét is utolérheti az az állapot, amikor megfárad. A fáradt ember lendülete alábbhagy. Nem olvassa az Igét, nem, vagy kevesebbet imádkozik, közömbössé válik a hitélet dolgai iránt. Többféle oka is lehet ennek, de nem az okokra hívja fel az Ige a figyelmünket, hanem inkább ébreszt. Lelki készenlétre buzdít. Tudja azt az Isten, hogy hol csúszik el az ember. Pl. a templom újjáépítésekor Hagg. próf. is ébresztett. A lényegre tapintva próbálta felrázni az elalvókat. A saját házaik épültek, az Úr háza pedig romokban hevert. Elcsúszott a fontossági sorrend. Csak egy kicsivel kell kevesebbet fordítani az Úr dolgaira, s utána már egyre rövidebb időt igényel az ember. Pedig volt kezdetben lendület, s most odajutottak, hogy mindent feladnának. A lecsüggesztett kezek, remegő, béna térdek már nem a küzdelemre való elindulásról, inkább a meghátrálásról beszélnek. Feladni mindig könnyebb, de ez nem az Isten útja. Isten határozott parancsot ad. „A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel”. Lelki készenlétre ösztönöz. Amikor Isten népe az amálekitákkal harcolt, Mózes feltartott kézzel imádkozott. Amíg ez a lelki készenlét megvolt, a győzelem is az oldalukra állt. Amikor leengedte, az ellenfél győzedelmeskedett. II.Móz.17:11-12. A hit harca csapatjáték. A győzelemért együtt küzd a lelki sereg. Figyelni kell arra, hogy mindig lesznek gyengébbek, akik lemaradnak, akikre nem kritikus szemmel kell nézni, mint a nyájban a sánta bárányra. Ezek a bárányok lassabban haladnak, de a nyájhoz tartoznak. Könnyen elfáradnak, ám mindenki ki van téve annak, hogy meggyengüljön. Biztatásra, megerősítésre várnak az ilyenek. Pál, amikor a viharos tengeren utaztak, nem is keresztyének társaságában volt, és mégis egy hajónyi népet bátorított a jó példával, hogy enni kezdett és őket is erre biztatta. Ap.Cs.27:34. Az Úrra néző felelősséget érez a másikért, szeretné, ha együtt érkeznének az Isten országába.

Imádság

Köszönjük Urunk, hogy látod megfáradásainkat, szemmel tartod a meggyengülőket is. Köszönjük, hogy ébreszteni, biztatni szeretnél bennünket, hogy ügyeljünk arra, hogy „senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” 12:15. Segíts megállni a hitben! Ámen.