„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival.” (7)

Nem egyszer lehet olyan lekerített földterületet látni, amelyiket villanypásztorral kerítettek körbe. A gondos gazda előrelátásáról vall ez. Számol azzal, hogy lesznek olyan jószágok, amelyek elindulnak a maguk feje után, otthagyják a nyájat és valószínű, hogy a vesztükbe rohannának. A villanypásztorhoz érve figyelmeztető ütés éri a kószálni indulót. Nem tesz kárt benne ez az érintés, de visszatérésre ösztönzi az elcsatangolót. Az Igéből kicsendült eddig, hogy a Krisztus útján induló olyan, mint egy versenypályán futó, aki célba igyekszik, ez a cél az Isten országa. Nem segítség nélkül kell odáig küzdeni. Van mennyei Atyánk, Aki Fia áldozatáért gyermekeivé fogadja a hozzá megtérőket. Isten gyermekeihez, mint fiaihoz szól az Isten. Tudja, hogy sokat kell még formálódni, csiszolódni az Atya keze alatt. Melyik gyermek az, aki születése pillanatától mindent tud a világról, s arról, hogy hogyan éljen, gondolkodjon? Mennyei Atyánk is felelősen neveli fiait. Meg kell ismerni Őt és az Ő akaratát. Fiának Jézusnak áldozatos életét. Meg kell tanulni követni Őt. Milyen sokszor ér kudarc azért, mert bár azt mondjuk, hogy legyen meg a Te akaratod, és mégsem aszerint cselekszünk, mégis más utakat választunk, mint amit Ő mutat. Még mindig a saját igazamat helyezem az Úr igazsága elé. A mennyei Atya is, úgy, ahogy a gondos gazda használ fenyítő eszközt, hogy az Ő rendjét tanulják meg, az Ő hangjára figyeljenek, hogy saját vágyaik és kívánságaik helyett, az Úr szavát fogadják el. Jónást is a vihar térítette észhez, amikor Isten parancsa ellenére, más utat választott. „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,…” (12,5) Ne vesd meg azt is jelenti, hogy lebecsülni, leértékelni. Akinek személyét leértékeljük, attól könnyen el is fordulunk és könnyen meg is feledkezünk. Isten népe is így tett egykor, Jeremiás a hűtlen népről mondta: „Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak.” (2,5) A hitványságok útja nem az üdvösség útja, nem a mennyei Atya országába vezet. Kell az Atya Isten fenyítése, mert nagy a kísértés, hogy eltévelyedünk. A kegyelem idején a fenyítés áldást hozhat a fiak életébe.

Imádság

Segíts Urunk, hogy sose felejtsük el: „…hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál…” (Rm 8,28)