„Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.” 1Kor 3, 9-10.

Egy képet használ Pál apostol a gyülekezetnek a szemléltetésére. Azt mondja, hogy a gyülekezet Isten épülete. Ennek az épületnek az alapjait, mint bölcs építőmester, ő rakta le Korinthusban, azzal, hogy tőle hallottak először az ottaniak Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának jelentőségéről. Amikor ezt az evangéliumot elfogadták, Isten gyermekeivé lettek. Jézus lett a hitük alapja.

Aztán az apostol majd továbbutazott, a krisztusi alap pedig ott maradt Korinthusban, és erre építettek tovább az utána jövő tanítók. Nem volt mindegy, hogy mit építettek tovább erre a tiszta alapra. A tévtanítók például, hitvány dolgokat, félremagyarázásokat építettek rá. El akarták ferdíteni a Krisztusról szóló evangéliumot.

Az egyetemes papság elve alapján mindenki felelős azért, hogy épül-e a gyülekezet. Úgy viselkedünk-e a nem hívők között, vagy éppen a gyülekezetben, hogy az bizonyságtétel Jézus Krisztusról? Épül-e az Isten egyháza, épülete a mi magatartásunk által? Ez nagy felelősség! Sőt közös felelősségünk, hogyan folytatódik Isten egyházának építése.

Aki pedig már hitre jutott felelős a saját maga lelki épüléséjért is. Rajtunk is múlik, hogy hová, milyen irányba növekszünk tovább. Többet értünk-e Isten igéjéből napról-napra? Egyre többek vagyunk-e a szeretetben, békességben, a krisztusi életben. Épül-e benned a krisztusi, vagy az éned eltakarja Krisztust magad elől is. Aki így él, hogy nagyobb benne az én, mint Krisztus, az fát szénát, pozdorját épít a tiszta alapra. Az alap megvan, de hitvány dolgot épít rá.

Óriási ajándék az, ha valaki megtalálja a biztos fundamentumot, aki Krisztus, és ráépíti az életét!

Ima: Mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk téged, hogy egyszülött Fiadat, az Úr Jézus Krisztust életünk, örökéletünk, megtartatásunk alapjául rendelted. Amikor ebben a földi életben minden mulandó és változó, a mi Megváltó Krisztusunk biztos fundamentuma örökéletünknek. Hadd növekedjen Ő a mi életünkben, mi és az énünk pedig tudjon alábbszállni. Ámen.