A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! 1Kor 1, 10.

Pál apostol második missziói útján érkezett Korintusba, ahol munkatársakra talált. Szokása szerint a zsinagógában kezdte meg missziói igehirdetését. Másfél évig volt Korinthusban, és amikor eltávozott a városból, sok lelki ajándékokkal ékeskedő, életképes gyülekezetet hagyott hátra. E levelet pedig már azért írta, mert a gyülekezetben pártoskodások voltak, gyógyítani akarta az istentiszteleti életben tapasztalható visszásságokat, és a lelki feltámadást vallóknak hirdette a test feltámadását is. Mai szakaszunkban a fájó seb a korinthusi pártoskodás! Négy pártot említ a levél: Pálét, Apollósét, Péterét és a Krisztusét. Pál követői azt a tanítást emelték ki, hogy a pogányokból lett keresztyének szabadságát meg kell őrizni, és nem kell megtartaniuk a mózesi törvényeket. Kötődtek hozzá azok is, akiket ő keresztelt meg. Nem bölcselkedő beszédet hirdetett, hanem evangéliumot. Apollós az ékesszólás nyelvén tanított, ő a görög műveltség tükörképe. Az őt követők, valószínű, azt hangsúlyozták, hogy Apollós jobb szónok, mint Pál, ezáltal a korinthusiak filozófiai hajlamait jobban megnyerte. A Kéfás-párthoz valószínűleg azok tartoztak, akik nem voltak megelégedve Pállal és nagy hangsúlyt fektettek Péter történeti elsőbbségére. A Krisztus-párt volt a legveszélyesebb, mert ők magát Krisztust sajátították ki maguknak és így akartak a többiek fölé emelkedni. Ezt az egész zűrzavart Pál néhány tömör, hangsúlyos mondattal tisztázza. Krisztus egy! Testének, az egyháznak is egynek kell lennie!

Kedves Testvérek! Olyan gyakori ez a pártoskodás ma is, gyülekezeteinkben is! Amikor nincs egyetértés és kificamodik valami, mint egy végtag és helyre kell azt igazítani (ezt a kifejezést használja Pál). Vannak, akik hívőbbnek vagy „rangidősnek” tekintik magukat a gyülekezetben, és ezért sokan elsőbbséget szeretnének élvezni. De előfordul ez a ficam a családban, szülő és gyermek kapcsolatában, munkahelyen is. Hadd legyen hangsúlyos számunkra gyülekezetben, családban, munkánkban egyaránt a 10. vers minden szava és kérése.

Ima: Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy,

Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt;

Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk. Ámen.