"És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt." (20)

Elhívási történetet olvasunk. Nem az elsőt a Szentírásban. Hiszen az elhívások sora Ábrahámmal kezdődik, akitől azt kérte az Úr, hogy minden körülmények között engedelmeskedjen neki, és mindenkinél jobban szeresse Őt. És Ábrahám – elsőként – önként követte az Urat, miért cserébe sok áldást kapott.

Aztán ott van például Mózes, akit egy égő, de el nem égő csipkebokorból szólított meg és hívott el az Úr, hogy szabadítsa meg a népét. Elmondta neki, hogy nem véletlenül maradt életben, amikor az újszülött fiúgyermekeket megölték, nem véletlenül ismerte meg a zsidó szokások mellett az egyiptomiakét is, a fáraó lányának házában felnőve, s nem véletlenül lett pásztor se!

Ezek a tapasztalatok arra kellettek, hogy felkészítsék erre a szabadítási feladatra.

Józsué, Mózes utódja, azon két férfi egyike volt, akik bíztak az Urban akkor, amikor senki más nem. Aztán egyszer csak őt hívta el az Úr népe vezetésére.

S akiről olvastunk, Sámuelt is az Úr hívta el szolgálatára. Igaz, hogy az édesanyja még születése előtt megfogadta, hogy ha fiúgyermeke születik, az Úr szolgálatába fogja álltani. De már templomi szolgálata közben maga az Úr szólítja meg, szólítja a nevén.

A különbség az előbb említett elhívottakhoz képest az, hogy Sámuel még gyermek volt. És Isten nem kis feladatot bízott rá: ítéleteket kellett elmondania… Sámuel megtette ezen első alkalommal és ezután még többször is: „Az ÚR még többször is megjelent Sílóban, és kijelentette magát az ÚR Sámuelnek igéje által Sílóban.”

Így lett Sámuel Izráel első prófétája, aki tette, amit rábízott az Úr:

- mondta az üzenetét a népnek és

- vitte a nép problémáit az Úr elé.

Nyilván nem mindenki, akit elhív az Úr, lesz olyan „nagy” ember, mint Ábrahám, Mózes vagy Sámuel. De nem is kell mindenkinek népet vezetni, szabadítani, prófétálni.

Amit viszont tenni kell: meghallani a szavát és aszerint cselekedni.

Mert az Úr ma is, nekünk is kijelenti magát igéje által. Hangzik szava istentiszteleteken, bibliaórákon, hittanórákon és sok más alkalommal. A magunk csendességében pedig olvasni lehet.

És ha megszólított minket az Úr, mondjuk mi is, amit Sámuel mondott: „Szólj, URam, mert hallja a te szolgád!” Ámen