Napi lelki táplálék

1Sám 1

Napi Ige – Dr. Homoki Gyula

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„Anna ugyanis magában beszélt: csak az ajka mozgott, de nem hallatszott a hangja. Éli ezért azt gondolta, hogy részeg” (13)


Egy többszörösen lesújtó és érzelmileg is megterhelő történetbe csöppenünk bele. Adva van egy meddő nő, egy pszichológiailag kissé manipulatív férj, és egy második feleség, aki előszeretettel bosszantja feleség-társát a gyermektelenség szégyenével. Az ókori társadalmi viszonyok között meddőnek lenni egyenlő volt azzal, hogy valaki a haszontalanság bélyegét hordozza magán. A diszfunkciós otthoni légkör pedig, ami gúnyt űz ebből a minden tekintetben szomorú állapotból, még inkább mélyíthette Anna bánatát. Keservesen és magában sír ez az asszony Isten előtt. Minden oka megvan arra, hogy gyermekért könyörögjön Istennél. Bízik abban, hogy rátekint megalázott voltára, bánatára és megajándékozza azzal az egyetlen felsíró élettel, ami a saját életének is értelmet vagy legalábbis státuszt kölcsönözhet. Ezt eddig teljesen meg tudnánk érteni. Csakhogy nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy fogadalmában a remélt és kikönyörgött gyermeket Anna Istennek kívánja szentelni. Magyarán, úgy kér, hogy már a megajándékozás előtt visszaadja a kért életet Istennek. Megmagyarázhatatlan és a legkevésbé sem logikus döntés ez, hiszen a szent szolgálatra odaszánt gyermek nem mellette nő fel, nem lesz támasza, nem gyarapítja a családi kasszát sem, hanem valamelyik kijelölt kultuszhelyen teljesít majd szolgálatot. Mintha meg sem született volna… Mi végre kérni, ha akit kérek, nem is az enyém? Mi végre kapni, ha akit kapok, odaadom? Mi végre könyörögni, ha a meghallgatás ugyanoda juttat engem?

Szerintem hangsúlyos, hogy Anna magában beszél. Csak az ajkai mozognak. A szavakat csak a Seregek Ura hallja. A főpap Éli egyszerű részegesnek gondolja ezt a nőt. Valahol a hit dolgai és az imák mélységei mindig kikutathatatlanok maradnak a kívülállók számára. Vannak könyörgések és sóhajok, fájdalmak és remélt vágyak, amiket csak a Mindenható érthet meg. Mindenki más számára bolondságnak, őrületnek, részegségnek hathat. Anna kérése ilyen. Mintha kiszabadulna a szégyen egyre lehúzó örvényéből, kilépne a társadalmi és családi elvárások szőtte hálóból és önként adja át saját élete sorsát és irányítását Istennek. Így lép be a legnagyobb titkok tudói közé, akik mind felismerték: odaadni az egyet, az egyetlenegyet maga a

szabadság. Elengedni a kormányt, a görcsös megfelelést, az ezerszer kért, könyörgött és vágyott „azt”, hogy megleljem Őt, aki ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem”.


Imádság: Nekünk te vagy az élet és az egyetlen valóság, Krisztus! Minden más csak benned és hozzád viszonyítva válik értékessé számunkra. Engedd, hogy az ajkaink némaságban hadd suttogják a te szavaidat mindennap: Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet! Ámen.

Korábbi napok napi lelki táplálékai