„… látja, ami titokban történik…” (18)

Az Úr Jézus a Hegyibeszédben a gyakorlati hitre tanít, s Istent úgy mutatja be, mint Deus absconditus, azaz rejtőzködő, valami titokzatos módon jelenlévő Isten, aki hallja, aki látja és aki tanúja mindannak, amit mi hitgyakorlat formájában a személyes életünkben véghez viszünk. A mi Atyánk titkon figyeli az adakozásunkat, titkon hallgatja az imádságainkat és most ugyanebben az elrejtőzködésben szemtanúja a böjtölésünknek is. A Biblia szóhasználatában az a szó, hogy böjt, Isten népe nyelvén nem azt jelenti elsődlegesen, hogy nem eszek és nem iszok bizonyos ideig. A böjt annyit jelent, hogy befogom a számat, hogy Isten beszélhessen hozzám. Így tehát a böjtölve imádkozás és az imádkozva böjtölés elengedhetetlen gyakorlata minden valóban krisztusi keresztyén életének. Az imádságban elmondom, mi a szívem vágya, a böjtben pedig befogom a számat, hogy Isten is elmondhassa, hogy mi az Ő szíve vágya. Jézus itt megint arra figyelmeztet, hogy a hitünknek, hitvallásunknak a böjtölés része is válhat istentelenné, Isten nélkülivé, célt tévesztett önbálványozássá. A kiélezett hallás, a halló fül, az Úr beszédeit befogadni tudó és akaró, osztatlan szív állapota nem tetszik a Sátánnak, ezért igyekszik a böjt hajóját is mihamarabb homokpadra futtatni. És amikor ez a belső, titkos közösség vallási előírássá válik, és kötelezően be kell tartani, mert csak akkor vagy hívő, ha kedden és csütörtökön, vagy szerdán és pénteken nem eszel ezt vagy azt, amikor teljesítménnyé válik az, ami normál esetben szívből jön, amikor hencegés tárgya lesz, hogy én már 3 napja csak vízen élek…, akkor pont megint az vész el, ami a lényeg. Az intenzív Istenre hangolódás. Így alakítja át a gonosz az Úr előtt való böjtünket szimpla éhezéssé, vagy némasági fogadalommá, stb. Ha már valaki eljutott odáig, hogy azt mondja rólad, hogy te egy nagy böjt-harcos vagy, akkor valamit nem jól csinálsz, mert jobb esetben erről a többieknek tudniuk sem kellene. Nem rájuk tartozik, mert nem emberre akarsz ráhangolódni, hanem az Istenre. Akit azért dicsérnek, mert mennyit böjtöl, mennyire bírja, mekkora a kitartása a böjtölés nehezebb szakaszaiban, annak sajnos be kell érnie ezekkel az emberi jutalom-dicséretekkel, az elillanó szavakkal. Jézus arra hív, hogy ne látszódjon rajtad, amikor a személyes istentiszteleted böjti részét éled. Éld meg magad, titokban, egyedül csak Isten előtt, aki látni fogja, hogy most különösen is keresed Őt, hogy választ vársz tőle a dolgaidra. Látni fogja, mennyi mindenről le tudsz mondani, s helyette befogod a szád és csendben vagy. Látni fogja, hogy most mit akarsz a böjttel: vele akarsz szorosabb közösségben lenni, vagy ez egy újabb produkció az embereknek. Nem az a bizonyságtétel, hogy pákosztos hangon előadjuk: „Jaj, én most nem kérek sütit, mert böjtölök!”, hanem az, amikor a böjt intenzív csendjében megértett isteni vezetést elkezdjük megcselekedni. Így ábrázolódik ki bennünk a Krisztus.

Imádság: Atyánk! Köszönjük, hogy a veled való kapcsolat nem olyan, mint a bálványok tisztelete volt az Ókorban. Köszönjük a száj-befogós, csendes időket, a böjtöket. Kérünk, ne hagyd szótlanul, amikor így keresünk téged! Szólj és ne hallgass, mert a te beszéded élet és békesség, sőt gyógyulás a mi testünknek. Szükségünk van rád, Uram! Ámen.