„Jogos volt minden, amit reánk hoztál, mert te hű voltál hozzánk, mi pedig hitszegők voltunk.” (33)

Az előző fejezetben kibontakozó lelki megújulásról azt látjuk itt tovább haladva, hogy igazán mélyreható és maradandó megtéréssé válik.

Sokszor látjuk Isten Szentlelkét kiáradni, emberek életét megváltozni, Istenhez fordulni, de ennél nincs csodálatosabb, mint amikor ez maradandóan történik és mindennapossá válik az Isten elé állás, akaratának keresése.

Izrael utódai valóban meg kellett, hogy lássák, min kell változtatniuk, hogy ne újra fogság legyen a történetük vége. Meglátták azt a hiányosságukat, hogy ha nem fogják szorosra Istennel a kapcsolatukat, ez nem fog sikerülni. Elkezdték ennek a módját keresni. Hogyan tudjuk az életünket, a népünket az Isten oltalma alá helyezni?

Arról olvasunk a 9. fejezetben, hogy böjtölni kezdenek, zsák ruhát öltenek, hamut hintenek a fejükre. A nép gyászol. Miért gyászol, ha felépült a templom és épek már a falak is, ha le tudtak telepedni városaikba? Arról is olvasunk, hogy megalázzák magukat, hogy hitvallást tesznek újra és újra, olvassák a Törvényt, és leborulva áldják az Urat.

Ez a nép gyászol. Siratja a régmúlt bűnöket, az ősök bűneit. Közbenjár bocsánatért, hogy megtisztítsa Istennel való kapcsolatát. Ez a nép most odatartja a szívét az Úrnak, azért, hogy kiöntse a sorozatos hűtlenséget belőle, de azért is, hogy a kegyelmes, irgalmas, szeretetteljes Isten megláthassa a szívük szándékát.

A gyászban, a bűnvallásban felfedezik azt a sok-sok gondoskodást, amit kaptak. Felfedezik a jóságot, a türelmet, az ajándékokat és megvallják az emberi gyarlóságokat: a hűtlenséget, a bálványimádást, a vezetés megtagadását, a lázadásokat az Úr előtti létben.

„Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők kevélyek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, megmakacsolták magukat, és nem engedelmeskedtek. Te mégis oly sok éven át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek rád. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket. Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.” Nehémiás 9: 29-31.

A megújult istenkapcsolat képes ma is felébreszteni és ráébreszteni bennünket bűneinkre, arra, hogy a világnak és nekünk is Krisztus kell, irgalom és kegyelem kell, mert különben elveszünk.

Ezeknek az igazságoknak a felismerése nem csak a bűnbánattartáshoz vezeti el a népet, hanem utat enged az örömnek is! Kitartó hitre és szeretetre Isten iránt és a felebarátaink iránt ez a fajta mélyről gyökerező, őszinte bűnvallás vezet el! A hitben és a szeretetben pedig öröm van!

Úr Jézus! Könyörgünk a sok megfáradt, kiüresedett, örömtelenné, lélektelenné vált hívőért. Újíts meg minket, hogy őszintén tudjunk ma is eléd állni, a szíveinket megnyitni. Kérjük Szentlelked vezetését az új kezdeteinkben, az új elindulásainkban, utak keresésekor és utak lezárásakor: tanácsolj, vezess és szeress bennünket! Tölts el egészen a Hozzád tartozás örömével, bátorságával! Ámen