„Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!” Nehémiás (40b)

Ha lehet, még tovább erősödik a 8. fejezetben elindult lelki ébredés és itt, a 10. fejezetben teljesedik ki igazán. Mély lelki folyamatról van szó, amit egy írásbeli megállapodás, gyakorlatilag egy szerződés zár le Isten és a nép között.

Az újszövetségben szintén számos utalást, intést találunk erre a fajta elköteleződésre. Jakab apostol például így int a hiábavaló esküdözés ellen: „Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” Jakab 5:12. Isten nem várja tőlünk a hangzatos ígéreteket sem az Ő szentsége felé üres szívvel, sem az embertársaink felé. De arra tanít bennünket, hogy amiben elköteleztük magunkat, abban stabilan, egyenes szívvel és lélekkel álljunk. Ma, amikor egyházunk megújulásáról és benne a hívő, Krisztushoz kapcsolódó életünk megújításának számos kérdése, területe elénk jön és kell is, hogy elénk jöjjön, izgalmas kérdés, hogy hol vagyok ebben én? Milyen az én igenem vagy nemem? Tudom-e képviselni Isten országának világosságát a mindennapok között?

A nép eljut odáig, hogy átok terhe alatt kötelezi el magát Ezsdrás pap előtt, hogy engedelmeskedik Isten Igéjének, a felolvasott Törvénynek és annak elvárásait tartja élete zsinórmértékének. „A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá, csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.” Nehémiás 29-30.

Vállalták tehát, hogy hűségesek kívánnak maradni. De arra is elköteleződtek, hogy tisztán tartják magukat a környező népek pogány szokásaitól illetve, hogy nem hanyagolják el az élő Isten szolgálatát, hanem arra idejükkel, pénzükkel és egyéb javaikkal is adakoznak.

Itt leginkább a templom és annak hűséges szolgálata van előttünk. Jó, ha ma a mi keresztyén életünk legalább ennyire elkötelezett saját magunk és a felebarátunk iránt. Jézus maga is nagyon fontosnak tartja kimondani, összefoglalni, hogy nincs Isten szeretete a felebarát szeretet nélkül. Valljuk meg, a felebarátot sem tudjuk igazán szeretni, Isten nélkül, a Lélek megteremett gyümölcsei nélkül!

Mennyei Édesatyánk! Eléd jövünk, mint gyermekek, akik oly sok mindent nem értenek a világnak dolgaiból, de mint akik vágynak benne mégis Veled találkozni, Feléd elköteleződni, Benned megmaradni! Segíts a mi igenünkből megadni mindenkinek azt, amivel tartozunk: „… akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.” Róm 10:7b Ámen