…a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti……….. és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (4-5)

Kire hallgatunk? Általában arra, akit ismerünk. Ha idegen országban, vagy ismeretlen helyen járunk és éppen nagyon „elveszettnek” érezzük magunkat, kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket, ha ismerős hang szólal meg a közelünkben. Egyszer a repülőtéren várakoztunk a kapunyitásra és odajött hozzánk valaki, mert ismerős szó ütötte meg a fülét. Ugye csatlakozhatok? -kérdezte-, mert hallottam, hogy ugyanabba az irányba tartanak. Életünk nagy utazásában sokszor előfordul, hogy mi is keressük melyik a helyes irány, melyik kapu vezet a célhoz, kihez csatlakozhatunk. Ha nem figyelünk, ha nem ismerjük a hívó hangot, eltévedhetünk. De milyen nagy biztatás, amit az Ige által hallhatunk. Nem vagyunk ismeretlenek, mert nekünk olyan pásztorunk van, aki számon tart minket, sőt ismer. Ő szólít meg: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ….” nem vagytok idegenek, hanem „ Neveden szólítottalak, enyém vagy”! Ismerősen cseng? Ha ismerjük az Ő hangját, a hű és igaz pásztorét, aki ma is hív, induljunk el utána, és akkor egészen bizonyosan megnyílik előttünk az a kapu, ahol haza találunk.

Imádkozzunk:

Sokszor érezzük magunkat elveszettnek, mert olyan sok ismeretlen hang hallatszik körülöttünk, hogy néha csak a hangzavar és káosz lesz úrrá az életen. De most mégis felhangzott a Te szavad, az amelyik éppen azoknak szól, akiket kiválasztottál, akiket magadhoz hívsz. Nekünk csak egy kérésünk lehet: szólj Uram, mert hallja a te szolgád! Ámen