„Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.” (27.)

Számomra megdöbbentő, hogy miközben a világ a maga bölcsességével és játékszabályrendszerével többnyire logikusan dolgozik az ok-okozati összefüggésekkel, addig Isten választott népe ennyire gyengén áll ezen a téren. Pál apostol kihallgatásának egyik következő állomásán olvasható ez a mondat, mintegy indokolva az elhangzottakat és keretezve az egész ügyet. Aki fogoly, az okkal fogoly, aki ellen vádeljárás folyik, ott azért van konkrét vád, van panasz, panaszos esetleg panaszlott. Ha nincs, akkor az egész ügy értelmetlen, ráadásul aki a foglyot küldi, annak kell a fogoly ellen felhozott vádat is a maga teljességében ismertetni. A világ fiai a maguk nemében ebben is sokkal, de sokkal bölcsebbek és okosabbak, mint mi, ahol a dolgok homályosak, értelmetlenek, bonyolultak és ráadásul az egész le van öntve azzal a nagy kegyes szósszal, amibe olyan szívesen szoktunk „belekapaszkodni.” A titkok az Úréi, meg ki vagy te, hogy elítéld a másikat és talán hosszasan tudnánk sorolni az elmúlt évtizedek hangzatos ködösítéseit. Pedig ebben is nekünk kellene példát mutatni a világnak, hiszen a mi Istenünk olyan Isten, aki egy másodpercig nem volt rest nevén nevezni mi a lopás, vagy mi a házasságtörés, aki konkrétan nevén nevezte az emberiség apró vétkeit és nagy bűneit éppen úgy, mint a létező legnagyobbat, a legsúlyosabb vádat, hogy az ember képes az Isten nélkül élni és létezni. Mi vagyunk azok, akik tudjuk, hogy a vád pontos ismertetése elengedhetetlen a gyógyuláshoz, a változáshoz és a megtéréshez. Loptál, mint Zákeus? Hagyd abba és fizesd vissza a sokszorosát. Házasságot törtél? Menj el és többé ne vétkezz! Isten nélkül élsz? Menj a kereszthez, nézz fel rá és megmenekülsz, hiszen a vád és felmentés ott függ előtted.