„Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.” (1)

Júdea kormányzásában személycsere történik. Félixet Fesztusz követi a helytartói tisztségben. Az idő pedig csak pereg, és telik. Nekünk milyen könnyű elolvasni, hogy Pál apostol már két esztendeje ül Félix házi fogságában, de milyen hosszú volt ezt neki végigélni a mindennapokkal. Most talán van remény. Ki tudja milyen lesz az új vezető. Hátha jobb lesz, hátha könnyebb lesz. De sajnos azt kell látnunk, és Pálnak azt kell tapasztalnia, hogy folytatódik a huzavona. Valóban egy ilyen hatalomváltás hozhat enyhüléseket, de sokszor csalódniuk kell az embereknek. A gonosz csak átöltözött. Fesztusz Kr. u. 59-62 között volt Júdea helytartója, nevében az „ünnep” szót ismerjük fel. Hivatalát átvenni elmegy Cézáreába, ebben a kikötővárosban működött a helytartóság, de a provincia szellemi központja, fővárosa Jeruzsálem. Az új elöljáró tehát felmegy a szent városba tájékozódni, körülnézni. Találkozik a zsidóság vezetőivel, és a főpapoknak és a helyi felsőbbség más képviselőinek első dolga az, hogy panaszt tegyenek Pál ellen. A gyűlölet nagyon erős motiváció tud lenni. Számukra az első számú közellenség, a legfőbb probléma Pál, illetve Jézus, akiről ő bizonyságot tesz. Most a zsidók az új vezető megérkezésével dűlőre akarják vinni az ügyet. Arra kérik, hogy vitesse Pált Jeruzsálembe. És azt tervezik, hogy útközben megölik. Micsoda álnok, képmutató elhatározás! Úgymond a törvény védelméért nem riadnának vissza ilyen törvénytelen, gyalázatos tett végrehajtásától. Az ember nagyon elvakult tud lenni. A törvény egyoldalú értelmezéséből, az ahhoz való konok ragaszkodásból tévelygés lesz. Fesztusz – aki talán átlátja fondorlatos szándékukat, és nem akarja szolgálatát egy botránnyal kezdeni - azt ajánlja, hogy a nép vezetői jöjjenek fel Cézáreába. Ez egyelőre számára is kényelmesebbnek látszik. Pár nap után visszautazott Cézáreába, s másnap megejtette Pál kihallgatását.

Vizsgáljuk felül magunkat. Különféle szándékainkat, indítékainkat. Mennyire származnak azok túlfűtött indulatokból, sajátos felfogásunkból, néha furcsa nézőpontunkból. Tudom-e Isten vezetésére bízni magam. Tudom-e a mennyei nézőpontokat figyelembe venni, és érvényesíteni az életemben és a környezetemben. Indulataim dirigálnak, vagy Krisztus lelkületét engedem uralomra jutni magamban. Kérjük a mi Urunkat, adja nekünk az Ige tisztánlátását, a Lélek világosságát, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól, hogy felismerjük a megtévesztő tanításokat, elméleteket, és mindig tudjuk, kiben hihetünk.