„Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten…” 3-4. v.

Ebben a fejezetben olvasunk Mózes elhívásáról, amikor az égő csipkeborból megszólítja őt az Úr, és rábízza a feladatot, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból, a szolgaság házából. Ekkor már Midján földjén élt Mózes, apósának nyáját legeltetve jutott el a Hóreb hegyig. Ott látta meg az égő, de el nem égő csipkebokor csodáját. Meglátta, odament, megnézte, és ekkor szólította meg őt Isten az égő bokorból.

Első látásra egy bozóttűz és egy égő, de el nem égő bokor ugyanaz. Első pillantásra nincsenek csodák. Először minden az, ami szokott lenni, minden törvényszerű, nincs benne semmi különös, átlagos dolga az életnek, hiszen statisztikailag is kimutatható a trend. A fa gyúlékony, a test megbetegszik majd meggyógyul, a születés biológia, a siker érdem, és folytathatnánk. A világ és az élet megy a maga mechanizmusa szerint. Első pillantásra nincsenek csodák.

Mózes azonban elkezdte nézni azt a csipkebokrot. Nem fordította el a fejét az első, odavetett tekintet után. Odament és alaposan szemügyre vette. Felfedezte a csodát, és ekkor megszólította őt Isten. Találkozott a mindennapi pásztor-életének rutinjában a megszólító Istennel. És akkor kinyílt a csodák világa, megismerte, hogy a „VAGYOK”, aki volt, van és lesz, az örök, ott van az ő életében, gondviselése kíséri, irányítja és feladatot ad számára.

Attól kezdve Mózes életének minden pillanata Isten jelenlétének csodálatos megtapasztalása lett.

Ne rohanjunk végig az életen anélkül, hogy nem állunk meg, nem megyünk oda, nem nézzük meg alaposan az égő csipkebokrainkat. Amelyekből megszólít minket Isten, és meglátjuk, hogy Ő van ott minden csoda mögött. Semmi sem természetes, semmi sem véletlen, semmi sem törvényszerű, mert minden egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, mint az élet. Minden Istentől nyert csoda, az Ő csodálatos ajándéka. Pál apostol szavai erről beszélnek: „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?” (1 Kor 4,7)

Légy kíváncsi, menj oda, nézd meg, és meghallod a téged megszólító Isten szavát. Meghallod gyermekedben, meghallod abban, akit szeretsz és szeret téged, meghallod otthonod védettségében, megáldott munkádban, gyógyulásodban, de meghallod abban is, amikor a próbák tüzében nem égsz el, mint egykor az a csipkebor sem égett el, ott az Isten hegye mellett.

Aztán a megszólító isteni szó, az Ige által felismered, hogy mindez nem a te érdemed, nem azért van, mert jutalomra vagy méltó, hanem azért a kegyelemből kapott szeretetért, ami Jézus Krisztusban lett a tiéd is. Az Ő keresztjében, az Ő érted vállalt szenvedésében és halálában, az Ő feltámadásában értheted meg életed minden Istentől nyert csodáját.

Add, Uram, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is! Add, Uram, hogy meglássalak, meghalljalak és megismerjelek Téged! Add nekem a hit drága ajándékát!