”De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?” 19. v.

Apjuk, Jákób halála után, József testvéreiben ott volt a félelem, hogy majd most fog bosszút állni rajtuk a testvérük. Azt gondolták, hogy csak idős apjukra tekintettel nem tette meg ezt eddig József. Odamentek hozzá, bocsánatot kértek mindazért a gonoszságért, amit elkövettek ellene korábban, és leborulva mondták neki, aki nagyhatalmú ember volt Egyiptomban, hogy szolgáid leszünk.

Erre hangzott el József válasza: „Vajon Isten vagyok én?” De ugyanezt kérdezte a Királyok második könyvében Izrael királya is Naamán előtt, aki betegségből való gyógyulását remélte a királytól: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet…?” (2Királyok 5,7) Mindkét kérdésben ott a válasz is: nem.

Pedig nagy kísértése ez az embernek. Ez volt a csábító sátáni mondat már az Éden kertben is: egyetek a fáról „és olyanok lesztek, mint az Isten.” Mindig tévúton jár, és mindig rombol az az ember, aki úgy gondolja, hogy bármit is átvehet Istentől, ami az Ő kizárólagos joga.

Mindennapi apoteózisaink közepette nagy figyelmeztetés ez az Ige. Nem lehetünk többek, mint aminek Isten szeretne látni minket. Az a hatalom, amit kaptál, az a szeretet és a szolgálat hatalma, az Úrhoz való hűségben, mások javára éld meg. Akár szeretteid között, akár egy gyülekezetben, akár egy társadalmi közösségben.

Az ítélkezés, a gyűlölet, az indulat, az önzés, a harag, önmagad felmagasztalása mind azt súgja – mint egykor a kísértő szava -, hogy tedd meg, jogod van hozzá. Üsd meg – jogod van hozzá. Ítélkezz – jogod van hozzá. Nevesd ki – jogod van hozzá. Rágalmazd – jogod van hozzá. Nem csak a római császárok, és nem csak a XX. század izmusainak diktátorai viselkedtek élet és halál uraként, hanem ma is mindenki, aki bármiben is át akarja venni azt, ami egyedül az Istené.

Sámuel első könyvében olvassuk Anna hálaénekét, aki kegyelmet talált Istennél és anyává lehetett: „Az ÚR megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.” (1Sám 2,6-7) Hányszor próbálják az emberek tenni ugyanezt. Anna megvallja, mert megtapasztalta, hogy egyedül Isten kezében van ez.

A sokszor kegyetlen ember és a kegyelmes Isten különbségére világítanak rá Hóseás próféta sorai is: „Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre?” (Hós 11,9)

Ezért áldás Isten kezében tudni életünket. Abban a kézben, amely szeretetteljes, kegyelmes és erőt adó, amely egyetlen fiát, Jézus Krisztust is odaadta érted. Benne van szabadulásod, Benne van megváltásod és Benne van gyógyulásod.