"Áldott az Isten, ami Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." 2 Kor 1, 3

Pál apostol szívében a korintusi gyülekezet kapcsolatban nagyon sok szomorúság van. Másfél éves ott tartózkodása során megalakult gyülekezetből eltávozva nagyon rossz híreket kap a korintusi gyülekezettől. Valaki súlyosan vétkezett, ami talán azt is jelentette, hogy bűnbánat és megtérés helyett nyilvánosan az apostol ellen fordult; ugyanakkor a gyülekezet tagjai nem álltak ki lelki atyjuk mellett. Pál ezek után Korintusba megy, hogy személyesen is tisztázza a rendezetlen állapotokat. Ennek a találkozásnak az alkalmával azonban nagyon megbántották, súlyos vádakkal bírálták, apostoli tekintélyét támadták, szavahihetőségét megkérdőjelezték. A fájdalmas látogatást követően írta az ún. könnyhullatás levelét, mely nincs a kezünkben, ismeretlen. Úgy tűnik azonban, hogy ez a levél elérte célját, a bűnöst megbüntették, és újra az apostol mellé álltak (2.5-8). „A Titusztól kapott vigasztaló hírek hatása alatt írta meg a negyedik levelét, amely a mi 2Korintusi levelünk.”

Példa számomra, hogy miközben Pál apostol komoly feszültségekkel járó konfliktusokat és nagy lelki fájdalmakat él át, nem szégyell beszélni azokról, meri megmutatni könnyeit, megélni fájdalmát. Kockáztatva, hogy a megkérdőjelezett apostoli személye további támadásnak lesz kitéve: milyen apostol az, aki elgyengül, milyen hívő az, aki sír?

Pedig félelmeink felvállalása, könnyeink megmutatása valójában erőre és bátorságra, bizalomra utalnak. Honnan jön ez a sebezhetőséget is vállaló ereje, őszinte bátorsága az apostolnak?

Pál értékessége, identitása, személyiségének magja nem az emberek véleményétől függ, hanem a Krisztusban, az irgalmasság Atyjában nyugszik. Mély megbántottságára, fájdalmára a vigasztalást Tőle várja, kapja, ugyanakkor a megnyugvásának fontos része a korintusiak megváltozott hozzáállása, viszonyulása. A gyülekezettel való terhelt kapcsolatának a rendezése után az apostol felszabadul arra is, hogy a kapott vigasztalásból másoknak is adjon tovább.