"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben…" 1 Kor 16,13.a

Pál búcsú szavai a gyülekezettől, első olvasatra a hitben való megmaradásról, mint valami statikus dologról szólnak. Pedig a Szentírás egészét olvasva, hitben maradni sokkal inkább egy folyamatot, egy úton, mozgásban való létmódot jelent.

Vigyázzatok – mondja az apostol, mert hitre jutni nem jelenti, hogy meg is maradunk benne… Amennyire egyértelműnek tűnik is a hitben maradás fontossága, olyannyira összetett lelki küzdelem.

Sokan azt mondják: ha hitre jutottál, maradj engedelmes, mert minél többet olvasod a Bibliát, imádkozol, eljársz alkalmakra, annál szentebb leszel. Ezek azonban csak részigazságok, melyeket ha mégis abszolutizálunk, egy magunkra fókuszáló, erőlködő, kizárólag cselekedeteken alapuló keresztyén élet lesz az eredmény. A hitben maradás nem lehet csupán emberi produktum. Ugyanakkor, szükség van az emberi oldalra: a kapcsolat, a lelkiismeret amit nem gondozunk, az engedelmesség amit nem gyakorlunk gyengíti a kapcsolatunkat Vele.

A hitben maradás titka mégsem elsősorban a cselekedetekben, hanem a szívben van. Hitben maradni szívben levő változást jelent tehát, aminek megnyilvánuló jelei az engedelmesség és a gyakorló, valóságos szeretet.

A Vele való bensőséges kapcsolatnak elengedhetetlen részei: az igeolvasás, amikor a mennyei Apukánk magához hív, mert szeretne beszélni velünk, szeretné, hogy meglássuk ki is Ő és mennyire szeret; az imádság, amelyben beléphetünk szent jelenlétébe és szabadon érezhetünk és beszélgetünk Vele; az éneklés és dicsőítés amikor tekintetünket rászegezzük, valamint a testvéri közösség megélése, hiszen Isten nagyon sok mindent nem közvetlenül, hanem másokon keresztül végez el bennünk.

Ezek azonban csak eszközök, melyeket ha nem jól értelmezünk, kicsavarodik, eltorzul, örömtelen lesz a kapcsolatunk Ővele. Isten azonban egy bensőséges kapcsolatra hív el, s hitben maradásunk alapja, hogy meg tudjuk-e élni ezt a bensőséges kapcsolatot.