„Őbenne épültök ti is együtt az Isten lakóhelyévé a Lélek által”

Jó lenne egyszer megszabadulni az ellentétektől családtagok, népek, nemzetek, vallások között és elérni a békességet. Ma is reménytelennek tűnik, épp úgy, mint az apostoli levél születése idején. A keresztyének és a zsidók, a belőlük krisztuskövetővé lett csoportok a keresztség felvétele után épp úgy utálták és lenézték egymást, mint annak előtte. Pedig már nem kellett volna így élniük, hiszen Krisztus halála és feltámadása békességet szerzett Istennel. A megromlott világ egyensúlyát az Ő áldozata helyre billentette. Együtt kellett volna magasztalniuk az Urat, észrevéve, hogy mindkét társaság egyformán részesült a bocsánatban és együtt kellene, hogy alkossák az egyház keretein belül az új emberek seregét, hisz az Istennel megbékélt emberek nem élhetnek két vagy több táborra szakadva. Békességben, együtt kéne a Lélek segítségét elfogadva megérteni, hogy Isten mindenkinek atyja – nagyon megtérteknek, kevésbé kegyeseknek egyaránt - és részévé válni annak az épületnek, melynek alapköve Krisztus.