„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” (3-4.)

Már egyszer elmélkedtem a kedvenc múvim, “Az ördög ügyvédjének” alapproblémájáról, de az olyan régen volt, hogy mégegyszer elő kell, hogy vegyem. Sohasem felejtem el, hogy a gimis vallástanárom vitte el az egész csoportot moziba, mert valami olyat mondott el Istenről a film, amit nem mondanak el a templomokban. Már akkor is két kedvenc jelenetem volt, s ebből ma a második kerül terítékre, amikor a film legvégén a rámenős riporter próbálja magát ráerőszakolni az éppen távozó sztárügyvédre, aki mégis feladta az elvállalt ügyet, tudván, hogy védence bűnös. Kevin Lomax, a fiatal ügyvéd miután megkísértetett az ördög által, de aztán mégis ellenállt a kísértésnek, úgy távozik a teremből, hogy az egész csak egy rossz látomás volt, ő pedig azzal, hogy feladta az ügyet, Isten előtt legalább győzött a gonosz felett. Amikor a riporter kérésének engedve vállalja az interjút, hogy megírják a történetét, még egy lépcsőfordulót sem megy le, máris kiderül, hogy a riporter képében maga az ördög bújik el, akinek a hiúság az egyik kedvenc bűne! Így jár az ember, aki elbízza magát, s így lesz az én kedvenc bűnöm a hamis biztonságérzet. Amikor az ember azt hiszi, hogyha egy aprócska csatát megnyert, akkor már az egész háború az övé. Amikor a keresztyének azt hiszik, hogy az a csoda és az- az egészen egyszerű tény, hogy Isten kiválasztott minket magának, az mentség mindenre. Hiszen azt gondolhatjuk, hogy amiért nem érdemeltük meg a kiválasztást, nyugodtak lehetünk afelől, hogy el sem veszíthetjük azt. A kedvenc bűnöm az-az idiotizmus, amelyik azt gondolja, hogy a kiválasztás az mentség a bűnre, nem pedig ösztönzés a szentségre. Ez sajnos speciálisan keresztyén bűn és egyre ragályosabb, s egyre végzetesebb. Távozott már úgy keresztyén ( vagy nem az ) ember tárgyalóteremből, hogy azt hitte, mivel egy aprócska jogi csatát megnyert, az tisztázza majd az Isten előtt. Istennél a felmentés máshogyan működik, mint ahogyan a kiválasztás és a szentség is. Nem előny, nem érdem, nem mentség, hanem lehetőség.