Semmilyen formában nem szeretnék a pro és kontra megmondóemberek sorába beállni, az sem érdekel kinek a festménye, a párizsi olimpia megnyitója nézhetetlen volt, legalábbis családoknak biztosan. Nem ülhettem a fiammal a képernyő elé, mint azt tették velem is tinikoromban, mert nem tudta volna értelmezni sem a levágott fejű sem a levágott tökű szereplőit a nemzetek ünnepének. Ez nekem elég is lehetne, de aztán beindult a szokásos gépezet, a nemzeti, a keresztyén és megint olyat produkált, hogy abba beleremegtek a hargitai hegyek, mert lehet, hogy a keresztyén jobb oldalnak a nemi szerve a helyén van és jó emberen jó nemi szerv van, de, hogy az agyuk hova lett, az teljes rejtély a számomra. Egy kedves ismerős kitette a sokat látott párizsi nyitóképet, szőröstül-bőröstül és hozzá vágta a tusványosi vezírt, aki éppen nagybeszédet tart és odaírta: Lányok, érezzétek a különbséget. Na most nyilván nem vagyok lány, de a kép mégiscsak megszólított, mert annyi minden jött fel bennem az elmúlt pár évből, hogy bennem sem lehetne triatlont rendezni a víz magas kólibaktérium szintje miatt. Mert pontosan az a baj, az viszi félre az összes ilyen és ehhez hasonló diskurzust, hogy azt gondoljuk jobbról hazudni szebb, mintha ugyanezt balról tesszük. A keresztyénséget nem lehet kívülről tönkretenni, csakis belülről. Támadni lehet, kigúnyolni lehet, az értékeit ki lehet figurázni, de egy kívülről jövő vélemény vagy cselekedet, amit nyíltan nem keresztyének követnek el semmit sem árthat nekünk ahhoz képest, amit mi keresztyének mondunk és teszünk a világ bármely kis szegletében. Szóval tv helyett tükörbe érdemes nézni, az sokkal többet segít az ügyön, ha meg netalán a Szentírás tiszta és csodálatos tükrébe is sikerül bepillantani, az felér az olimpia összes aranyával.