"Valamire még jó lesz.” Talán ismerős ez a mondat vagy a gondolat, aminek következménye, hogy a használaton kívüli dolgok számára keresünk egy dobozt, polcot, fiókot, sarkot és egyszer csak azzal szembesülünk, hogy betelt minden hely. Lehet, hogy hónapok, lehet, hogy évek telnek el, de végül eljön a pillanat, hogy számba kell vennünk mit is őrizgettünk.

Mi az, ami érték maradt, és miből lesz csupán lom, amitől szabadulni akarunk. Ilyenkor azzal is szembesülhetünk, hogy miért tartottunk valamit jónak és fontosnak, aztán miért tettük félre azt, ami egykor lázba hozott. Mit kezdjünk hát a feleslegessé vált helyfoglalókkal? Manapság a „retro” divatját éljük, amikor a régi jó dolgokra nosztalgiával tekintünk, de még inkább arra próbálnak ösztönözni minket, hogy újrahasznosítsunk. Elővehetünk egy régi lámpát, csipketerítőt, felújíthatjuk, tovább őrizhetjük a hozzáfűződő emlékek miatt, de nem töltenek be olyan funkciót, ami nélkülözhetetlen az életünkhöz.

Sok haszontalan lim-lommal van tele az életünk, és nemcsak tárgyakra gondolok. Feleslegesen hordozunk magunkkal évek alatt összegyűjtött és gonddá váló kacatot. Hogy kinek milyen gyűjteménye van megszokásból, haragból, sértettségből, mélyen hordozott titkokból nem tudom, de azt igen, hogy ideje van a lomtalanításnak. Mert látjuk és érezzük a szükségét annak, hogy szabaddá kell válnunk az évek során összegyűlt, feleslegessé lett és csak helyet foglaló terhektől. Persze nem mindegy, hogy csupán kiszórjuk a lomjainkat, vagy a felszabadult helyet betöltjük valami sokkal értékesebbel. Van erről egy nagyon tanulságos példázat. Amikor az ember úgy dönt, hogy kitakarítja a házát, mindent tisztára seper, de üresen hagyja, akkor jön a gonosz még nagyobb erővel, hogy minden helyet betöltve elveszítse az embert. Nem elég ugyanis tisztává tenni, lomtalanná tenni az életünket, hanem újjá kell tenni. Nem úgy, hogy visszatérünk a régihez, megtartva, amit abból jónak gondolunk, hanem egy egészen újnak kell helyet adni, hogy újjá építsen. Ehhez pedig egyetlen segítségünk lehet, Jézus Krisztus, aki azt mondja:” Íme, mindent újjá teszek.”