Bizonyára a korral is jár, de egyre többször jutnak eszembe a régi idők ünnepi készülődései. Amikor még gyermekként vártuk a karácsonyt, vagy, amikor még nekünk voltak kicsik a gyerekeink. Mindig valami édes, illatos titok lengte be a várakozás napjait. Olyan, ami csak a miénk volt. Nem voltak akkoriban hangosak az utcák a vásárok zajától, mert se vásárok, se bevásárlóközpontok nem voltak, hanem otthon készült valami, ami ajándékká válhatott valaki számára. A konyhában meg a szobában készültek a fontos és különleges meglepetések valakinek, akit szerettünk. Képeslapokat írtunk, egyszerű vagy személyre szabott ünnepi köszöntésekkel. Persze akkor többnyire így készült mindenki, és akkor is voltak, akik ennél nem is léptek tovább, és kimaradt az egyetlen fontos részlet az adventi – karácsonyi kirakós közepéből, ami értelmet adhat a teljes képnek. Apró örömök, apró csodák, amire emlékezhetünk, de az a nagy és soha el nem múló csoda nem járta a be szíveket se régen, sem pedig ma. Pedig éppen erre, egy el nem múló csoda örömére vágyakozik az ember. Hol találhatja meg? Egy Gyermekben. Mert amikor megszületik, attól a pillanattól kezdve odatartozik hozzánk és odatartozunk hozzá. Egy Názáretben élő lány számára elhangzó üzenet éppen ezt jelenti. Kegyelembe fogadott lett, semmi és senki nem választhatja el a hozzá lehajló Istentől. A betlehemi mezők pásztorai ezt értik meg. Nincs az a mélység, ahová Isten ne tudna lenyúlni, hogy kiemeljen onnan. Egy Gyermek születik nekünk. A hatalmas Isten éppen egy Gyermekben lép mellénk, hogy betöltse az életünk szükségeit és teljessé tegye az örömünket! Ez az örömhír ma is felhangzik és hirdeti a megváltozhatatlan valóságot. A hozzánk is lehajló Gyermekben van az egyetlen esélyünk arra, hogy megérkezzünk ahhoz a fordulóponthoz, ami örökre megváltoztatja az életünket. A Gyermekben felénk fordul az örökkévaló Isten, és el nem múló szeretettel várja, hogy felé fordulva meglássuk, Ővele a teljes öröm részesei lehetünk.