Divatos ma szerepjátékokban feloldani egy-egy nehéz helyzetet. Ilyenkor bele lehet helyezni magunkat valakinek a szerepébe és átélhetjük azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket az adott helyzetben tapasztalhatott a szereplő. Természetesen a mi életünk is belekerül a történetbe, és a megoldást is az fogja hozni, amit mi látunk annak. De mi történik akkor, ha benne maradunk a szerepben? A határ pedig nagyon keskeny abban a tekintetben, hogy mártírként állunk ott és vesztesnek kiáltjuk ki magunkat, vagy éppen ellenkezőleg a győztes szerepében tetszelgünk, de sérelmezzük a minket ért igazságtalanságot.

A Jézus Krisztus szupersztár egyik feldolgozásában láttam valami hasonlót. A Jézus szerepét játszó színészt otthagyták a kereszten. Miután az utolsó jelenet véget ért, elhangzott az „Elvégeztetett”, a színészek levonultak a hegyről és Jézus ott maradt a kereszten. Hiába kiabálta, hogy „hé hova mentek, miért hagytok itt?”, a film ezzel ért véget. Vagyis elmaradt a feloldás.

Pedig ha ez elmarad, akkor nincs lezárás. Akkor nincs továbblépés, akkor benne ragad az ember valamiben, ami nem engedi szabadon. A múlt hibáiban, amit vagy mi követtünk el, vagy ellenünk követett el valaki. Persze leginkább úgy van ez, hogy senki sem vétlen. A hibákat pedig, vagy ha élesen akarunk fogalmazni, a bűnöket nem szabad hordozni, mert megrontanak, megkeserítenek és ez kihat nemcsak ránk, hanem még a környezetünkben lévőkre is. Mi hát a megoldás? A filmbeli példához visszatérve azt mondanám, hogy levenni a keresztről Krisztust! Az ember gyakran hagyja Őt ott. Nemcsak az útszéli kőkereszteken, hanem az éles helyzetekben. Úgy viselkedünk, mintha nem lenne tovább. Pedig Ő nem maradt ott. Nem ragadt benne a keserűségbe, a veszteségbe, a gyászba, a halálba. Levették, eltemették és vele mindazt, ami elveszítette Őt és amibe mi is beleveszhetünk. De van harmadik nap, és megmutatja, hogy van feloldás. Nála van! Aki a feltámadott Jézussal találkozott és találkozik ma, annak Ő ad bocsánatot és készséget a megbocsátásra és elengedésre. Jézus Krisztusban van feloldás, van tovább, mert Ő az életet és a jövőt kínálja nekünk.