Itt van a megmérettetés, egy újabb évfolyam esik át azon a tűzkeresztségen, amin már 172 éve oly sokan. A diákok izgulnak és félnek, közben reménység szerint bíznak Istenben, vagy talán abban, aki mellettük ül, abban, amit tudnak és néha abban is, amit nem tudnak, remélik a szerencsés kérdéseket és a tanárok jóindulatát. Ez egy különleges év számomra, mert többen is vannak, akikért izgulhatok. Ahogy beszéltem velük a napokban, még a chat ablakon keresztül is némi aggodalom érződött a szavakból. Bizonytalanság és aggodalom a fáradságon, túlhajtottságon és izgalmon túl.

Attól tartanak, hogy nem tudják, s olyan erővel nehezedik rájuk a tudásuk mérésének súlya, hogy, ha nem is roppannak bele, de könnyedén meginognak a térdek és elbizonytalanodnak a szívek.

Érettséginek nevezzük ezt a megmérettetést, pedig ez csak a lexikális tudás próbája. Próba, mely választ keres arra a kérdésre, hogy amit bele próbáltak tölteni a fejekbe 12 éven át, azt kellőképpen vissza tudják-e adni, megjegyezték-e azt a temérdek információt, amit valószínűleg életének csak ezen a pontján tud minden ember, aztán ki többet, ki kevesebbet, de idővel elfelejt. Érettséginek nevezzük, ám én úgy hiszem, az igaz érettség nem ezzel mérhető, mert az igaz érettség a lélekben gyökerezik. Abban a felismerésben, hogy életünk során nem az számít, hogy a tankönyvi tudás hiánya miatt elbukunk vagy sem, mert egyszer mindnyájunk számára eljön az pillanat, ahol elbukunk. Hanem a lélek ereje számít, ami képes felemelni bármilyen vesztett helyzetből. Ami felállít a bukás után, ami megerősíti a szívet és megállítja a remegő térdeket. Bizonyosságot ad, legyen bármilyen nehéz az adott helyzet. Segít talpra állni és újrakezdeni.

Az érettség a lélekben gyökerezik, és onnan jut el életünk minden területére. Láthatatlanul, úgy, hogy talán észre sem vesszük. Talán csak akkor ébredünk rá erre, mikor valóban szembe kell néznünk a veszteség, vagy a bukás valóságával. Ekkor ébredünk rá, hogy tényleg érettek vagyunk vagy sem.

Akik miatt most én is gondolok a vizsgákra félnek és izgulnak, miközben én már tudom, mindegy milyen jegyekkel zárják ezeket a heteket, már érettek, a matematika és minden más eredménytől függetlenül. Már egyensúlyban van bennük az, amit ez a szó igazából jelent. S alig várom, hogy ezt ők is lássák.